Ede. Két napon át szinte csak ezt ejtette ki a száján, eltekintve a kurjangatásoktól, visításoktól, nevetgélésektől és az időnkénti bömbölésektől. Bárkit meglátott, bármit felfedezett, felkiáltott "ede". Aztán tegnap már csak egyszer hallottuk tőle (szinte már hiányzik), mert a mai sláger a "mamamamama", vagy különféle hangsúlyozással, olyan vakkantásféle rövid "ma".

Ha pedig berzenkedik, kisautó hangot hallat (régebben a nemtetszését a "gyigyi"-vel jelezte, imádtuk), "br-br-br", vagy "brüm-brüm-brüm". Szintén új, tegnap gyakorolta azt a fura torokhangot, amit nem is tudnék leírni, de olyan serényen hajtogatja, mintha fellépésre készülne. Na és persze van olyan is, amikor Nagyi "agyi"-kat vél felfedezni, ill. ha Joepapa felé visszük, akkor "Pa"-t, de papa szerint ádehogy, mindent belehallunk a gyerek szövegébe, amit akarunk....Nem mondanám, hogy ezek a gyerek első aranyköpései, de azért feljegyeztem.