-Kislányom, ne csinálj akkora testet neki, mert nem bírod rátenni az aljára!
-Anyika! Csak nem gondolod, hogy a Migyerekünk első hóembere egyszálbelű csenevész lesz? Majd Joepapa segít felemelni a közepét meg a fejét.
-Na persze, aztán Apádnak megroppan a dereka, s napokig hallgathatom a jajgatását.....
Nem vittem magammal a hóemberépítőkészletemet, de nem is baj, mert azt úgyis Farkassal, közösen szeretnénk bevetni. A kertben talált kavicsokból raktam ki a száját, a szemét és a gombjait, és igazi répából lett az orra, a fejére pedig egy fonott kaspó került, mert akkora lett, hogy az egyetlen piros fazék röhejesen kicsinek hatott rajta. Míg egyedül építettem, Anyika hátára kötöztük Mütyürkét, majd Joepapa derékroppanás nélkül megúszta a hógömbök emelgetését, pedig tényleg marha nehéz volt. Olyan boldogsághormonokat szabadított fel bennem ez a régenvárt hóemberépítés, mintha több tábla csokit ettem volna! Nem mellesleg pedig a gyereknek is tetszett, főleg az orra, amit többször illesztettünk a helyére, miután leverte, és a meleg szobából is visított neki, mikor meglátta. Imádok hóembert építeni!