A kikerekedett hold erős, ezüstös fénye bevilágította a babaszobát a fura alakú ablakon át, egészen úgy, mintha éjjeli lámpa égett volna az ágyunk mellett. A duplapaplan alatt ott szuszogott a Migyerekünk a matracunk közepén, mi pedig egy pléd alatt bújtunk össze az ágy szélére szorulva (fürdetés előtti elkókadás végett). Mindketten aludtak, Farkas még hortyogott is. Kezemet a szíve fölött pihentettem, éreztem a dobbanásokat, s elkapott a szokásos lelkivihar, ahogy egyedül figyeltem a csendben.
Egyenleget vonunk születésnapokon, az év utolsó napján, meg mindenféle apropóból. Van egy adott hosszúságú koordinátarendszerünk, amit felosztunk külünféle mértékegységekre, évekre, hónapokra, találkozási évfordulókra, nyarakra, telekre, s mint a tőzsdén, figyeljük a grafikonunk hullámzását, merre lengett ki az előző időszakban, s komoly elvárásokat támasztunka a következőre. Ha kétezerkilencet vizsgálom, a grafikonom magasra ívelt, olyannyira, hogy erre az évre sem kívánok mást, csak szeretném abban a sávban tartani a boldogságindexemet.
Voltak mélypontok. Az öcsém útkeresése, hogy sok-sok év után becsapta maga mögött az ajtót, és elvágta a szálakat Liussal, nem talált állást (végre de). Joepapáék komoly anyagi gondokkal küzdenek (jó dolog volt, hogy nyertünk a lottón, amivel ki tudtuk segíteni őket, de sajnos nem volt elég a teljes kilábaláshoz), el kellett adni a kedvenc festményüket is, amit régóta őrizgettek, és szinte alig kaptak érte valamit. Ha nem akarjuk, hogy elveszítsék a házat, idén megoldást kell találnunk.....Elvállaltam a cégemnek egy munkát, mikor még Mütyürke párhetes volt, és a főnököm nem fizette ki csak a fele összeget, mint ami jár, annyival elintézve a dolgot, hogy pereljem be, ha akarom.....Farkasék cége nehezen döcög ebben a helyzetben. Hiába igyekszik, alig költ valaki, és el kell küldenie három embert év elején. Borzasztóan megviseli a lelkét.
De a grafikonom szárnyalását ezek mégsem tudták megfékezni, hiszen márciusban megszületett a kislányunk, Izabel, Mütyürke, Nünü, Lulu, Kistündér, Szupercsirke, Cinceszfincesz, Tündérfajzat, Hivatalostündér, Angyalbogyó! Lehetne fokozni, szebben megfogalmazni, kicsipkézni, de inkább megint azt írom, hogy egy csoda! Aki megtanít minket, hogyan legyünk újra egy kicsit gyerekek, énekeljük a rég elfeledett dalokat, megnézzük a mára már antikvitásnak számító diafilmeket, lapozgassuk az ismerős mesekönyveket, és mosolyogjunk a világra, mert Ő is mindig ezt teszi.
Aztán jelentős kiugrás volt, erős metszéspont a grafikonunkban Farkassal október negyedike, de ezt csak mi tudhatjuk:-)
Itt van Nekem Mütyürke, Farkas, Anyika, Joepapa, Pöti, Nagypapa, a nagycsalád minden egyes tagja, unokatesók, nagynénik és nagybácsik, és az a néhány közeli barátunk, mint Meske, Lia, a nyolcasunk: Tompiék, Monáék, Szisziék, és még név nélkül pár kedvesnekünk. És persze itt van a füzetem, és Ti. A szőrgyerekeink, Alfici, Bendő és Füge, a tollasok Bogyó és Kavics, a tó, a kert, a ház. Mi kellhet még? Nekem ennyi elég.
A Szilvesztert rendhagyó módon Anyikáéknál töltöttük (még az öcsém is, aki jelenleg az Ő szavaival élve "offonvan" a jelenlegi barátnőjével, aki Fantomas néven szerepel nálunk, mivel kb. hat hónapja együtt laknak, de a családból még senki sem látta....). A program legszínesebb része Mütyür esti fürdőzése volt a nagykádban, amit mint egy előadást, mindenki a fürdőszobába tömörülve figyelt.
Mit tartogat az idei év? Jó lenne, ha így maradna a grafikonom, ahogy van. Nem fogadkozom, bár halkan elhatároztam, hogy minden nap lenyomok párszáz hasizomgyakorlatot, de csak olyan halkan, hogy le lehessen sumákolni.
A család új taggal bővül agusztusban, Áki unokaöcsémék első babájukat várják, Tompi barátnőmék kisfia pedig márciusba érkezik.
Szeretnénk, ha idén még kerekedni kezdene a hasam (no nem az elfogyasztott édességek és az elmaradt hasizomgyakorlatok miatt), és beköltözne a kistestvér.
Jó lenne év elején bevetni a hóemberépítőkészletet, ha tavaszra összegyűjtenénk a kerti famászókára valót, ha nem kapnánk el az influenzát, ha egészségesek maradnánk, ha a házban nem romlana el semmi, ha a szüleim kimásznának a pénzügyi gödörből a segítségünkkel, ha jövőre kapnék karácsonyi ajándékot, és jó sokat tudnék venni is, ha Farkas cége szárnyalna, ha szerezhetnék egy jó fotómasinát, ha sikerülne megvalósítanom a titkos álmomat, amin tevékenykedem, s ha Mütyürke boldogan éldegélne velünk. De az is jó, ha minden csak pont így maradna, ahogy van.
Meg még az is, hogy rájöttem, nem csak akkor bőgök a Foresztgampon, ha nézem, hanem akkor is, ha csak hallom az utolsó jelenetet, és elképzelem, hogy ott ül a padon, várja a kisfiát, és száll a tollpihe, csak viszi a szél, megállíthatatlanul.......
Drága Blogbarátaim! Kívánok Nektek nagyon boldog, vágymegvalósítós évet!!!!