Cudar időjárás ide vagy oda, a gondos háziasszonyok (én persze halmazonkívüli) ilyenkor benéznek a spájzba, hűtőbe, és az ott felhalmozott hozzávalókból összerittyentenek egy finom, vasárnapi ebédet. Én meg kiteszem az asztalra a táblát, hogy havazás miatt az ellátás szünetel. Mert mit találtam reggel a feleslegesennagydekellett hűtőnkbe? Ajándék májkrémeket, amit a kutyák virslije mellé adtak, és tele vannak E-kel, lejárt dobozos tejet, egy paprikát, a gyerek sütőtökszeletkéit, meg mustárt......
A hűmekkora havat a dombtetőn rendezetlenül pakolgatja a jeges szél, s hókotrót maximum távcsővel lehetne látni. Hiába, a hófedte romantika ára, hogy egy időre elszigetelődünk a külvilágtól. Egy hete meg még melengető, napsütéses sétát tettünk hármasban (elcsent hétköznap délután szinte senki sem kóborolt arrafelé, élveztük a csendet), felfedeztük a parkot, forró csokit szürcsöltünk, s csak ámuldoztam, hogy milyen szépen megcsinálták a környéket, s dekár, hogy nincs ilyenből sokkal több. Egy darabka zöld sóhajtás a betonrengetegben.
