Kiszúrtuk Őket, ahogy beszálltak az üvegliftbe. Fellelkesültünk, hogy megmutatjuk a gyereknek a Mikulást, úgyhogy próbáltuk elcsípni a négy manó által kísért magas, délceg pirosruhás öregurat. A Télapó még minket is lenyűgözött, olyan igazinak látszott. Vagy a saját jólápolt szakállát növesztette ilyen hosszúra, hogy könnyebben kapjon állást, vagy szuper a sminkese. Vaaaagy, tényleg Ő a Télapó. Milyen jó, hogy ott van a gyerek a karunkban, és van kire fogni a lelkesedést.....
Hamar kiderült, hogy nem az igazival van dolgunk. A földszinten bukkantunk rájuk, ahol a piros csomagocskákat pakolászták a puttonyba. Mütyürt kivettem az apjára kötözött hordozóból, s közelebb merészkedtünk a Télapóhoz, aki miután köszöntem neki, egy mogorva csókolomot dörmögött oda. Aztán arra sétált a szüleikkel két aprócska kislány, lelkesen üdvözölték a Télapót, integettek, szólongatták, de úgy látszik, még nem kezdődött el a munkaideje (tíz óra sem volt), mert fel sem nézett, oda se biccentett a csalódott gyerekeknek, akik sokadszorra kiabáltak és hadonásztak felé "Szia Télapóóóóóó! Télapóbácsi, sziaaa!"
Megkérdeztem, merre tartanak, s mivel azt a választ kaptam, hogy egész délelőtt ott lesznek, gondoltuk, a piac után bekukkantunk és megnézzük Őket "munka közben". Így is történt. Bő egy óra múlva megtaláltuk a Télapót, aki éppen pihenőt tartott, és kiábrándítóan telefonálgatott a mobilján. Tettünk néhány kört, s mikor ismét megláttuk a piros felöltőjét, közelebb érve kiderült, hogy még mindig nem dolgozik, éppen mekis szendvicseket majszol.....Kiábrándító. Otthagytuk. Végülis a gyerek látta már messziről, előző nap megcsodált egy életnagyságú, giccses műmikulást a karácsonyi forgatagban, na és a piacon is találkozott egy kevésbé igazinaklátszóssal, de annál kedvesebbel, akitől bioalmát kapott. Elsőmikulásnézés kipipálva.