Üres salátástállal érkeztünk. Vagyis nem, mert öntetet is vittem, csak éppen salátát nem, merthogy elfelejtettük, hogy vasárnap minden zárva lesz. Szuper, hogy lelkesen vállaltam a zöldköret elkészítését, és hoppon maradt az egész társaság. De volt többféle tökleves (isteni, idén még megcsinálom itthon), meg tökössüti, miegymás. 

A nap fénypontja a kerti tűzgyújtás, amelynél melegedhettünk tökfaragás közben. Elvileg, a gyerekek örömére kerül minden évben megrendezésre a tökbulink (belépő gyerekenként legalább egy tök), vagyis ez a hivatalos verzió, merthogy a Migyerekünkön kívül (ha nem számoljuk bele Tompibarátnőm gömbölyödő pocakját) a többi kiskorú pár perc vacogás után úgy döntött, hogy inkább a jó meleg házban játszik szellemeset, és magukra hagyták az apákat farigcsálni. Viszont Ők nagyon is élvezték. Ezúttal tizenegy alkotás született. Farkas, emlékezve az egy hete történtekre, lekötött szemű, kalózos tököt alkotott. Na és ami nekem külön élmény volt, leshettem a csillagokat egy igazi, komoly messzelátószerkezettel, amilyenre mindig is vágytam!