Nem Ő a legnagyobb cápa az úszáson, ezt leszögezhetjük. Viszont, Ő a legbarátságosabb, aki mindenkit meg szeretne tapogatni, a babákat és a szüleiket egyaránt, és boldogan visít, ha elhaladunk mellettük, vagy végre be kell úszni a medence közepére, vagy a szélén, a korlátot fogva megpaskolhatja Őket. Egyébként megadóan bukik a víz alá ha lehúzzuk, kiskiskígyózik, kergeti a labdákat, és végre elkezdte paskolni a vizet is.
Barátkozik a karúszóval, amit első alkalommal a múltheti edzésen adhattunk rá, és a többiekhez hasonlóan leginkábbis a szélét rágcsálja. Ma meg úgy nézett ki, mint egy vizipók, mivel a fürdőnadrágjába be kellett dugnunk egy kisebb labdát, hogy így könnyebben fentmaradjon a feneke, míg a karúszóval egyensúlyozunk. Ahogy elnéztem a csoportot, egyelőre mi szülők élvezzük igazán a foglalkozásokat, arcunkon széles vigyorral bíztatjuk a kisdedet, s mindenen boldogan és büszkén lelkendezünk, s háromnagyed órán kersztül fenhangon énekeljük a gyerekdalokat.
