Hozzánk jönnek utónyaralni, mert kint fáznak. A dög szúnyogok. Nyáron csak elvétve találkoztunk velük, ugyan akkor is vadásztunk rájuk éjjelente, meg rátettük a gyerek ágyára a hálót, de most az alattomosabb fajták támadnak, akik rutinosan elbújnak, hiába rohanunk a villanykapcoslóhoz azonnyomban, mikor a fülünkbe muzsikálnak.

Pedig szegény Mütyürkét csípik rendesen, és a piros foltok egyre nagyobbak lesznek, aztán másnapra hólyagok is keletkeznek a közepükön. Próbáljuk megint letakarni, meg lógattam fel szúnyogírtóval bekent pelenkát a kiságy oldalára (a gyerekre nem merném még kenni), de sokszor hasztalan. Hiába a csali, vagyis a vaskos sonkám, merthogy Farkas a zümmögésre rendre felszólít, hogy "Boszikám, rakjál ki egy kis húst!"- s azzal felcsapja a takarót, szabad prédaként dobva a lábaimat a szúnyogok elé.