Sorszámot húztak a hódolói, a nagycsaládom tagjai, hogy ki vegye ölbe, ki nézegessen kifelé vele az ablakon, ki járja körbe a laskást és fedezzen fel vele minden apró kis dísztárgyat, képeket a falon, es ki férkőzzön oda mellé a játszószönyegre, ha éppen nyúlfarknyi időre lekerült a földre. Mi pedig meghatottan, büszkeséggel figyeltük, ahogy kézről kézre jár, lubickol a szeretetben, amelyben én is felnőttem ezek között a számomra csodálatos emberek között (szülők, nagynéni, nagybácsik, unokatestvérek) a rajongásban és az odaadó figyelemben, ami körülveszi.

A nagynénéméknél voltunk vasárnapi ebéden, mind a tizenvalahányan, ahol Luluval elfoglaltuk az üvegajtós hálószobát, ahol már Mérike bekészítette nekünk az ágyat, gondosan leterítve fehér takaróval, hogy ha éhes, vagy fáradt a gyerek, lebodorodhassunk egy kicsit. Ott bújtunk össze hármasban Farkassal, s közénk vettük Mütyürkét, aki csupán egy fél órányit szundított, többre nem ért rá. Én maradtam mellette, s hallottam az étkezőből beszűrődő beszélgetésfoszlányokat, amint a nagynénémék elkapják Farkast.

Könnyes szemmel mondták el neki, hogy milyen jóapa, mennyire nagy boldogság látni, ahogy a gyerekkel bánik, ahogy egymásra néznek, és ahogy mi hárman együtt vagyunk. Farkas zavarában csak annyit mondott, hogy azért ilyen, mert jófej a gyerek, majd hozzátette: "Sokan mondják, hogy mennyire fárasztó egy ilyen pici gyerekkel. Igaz, alig bírom kinyitni a szememet, mintha mázsás súly nehezedne rá, mikor hajnalban felsír, vagy meghallom a gügyögését mellettem a kiságyban. De ahogy ránézek, máris elillan mindez. Feltöltődök Vele. És mikor esténként hazafelé tartok, egész úton mosolygok magamban, s alig várom, hogy hazaérjek Hozzá."

Olyan érzelmi hullámokat élek meg, mint még soha, pedig mindig is pengettem a húrokat rendesen. Mintha a nyílt tengeren hadakoznék a viharral. Ma hét hónapos a Migyerekünk. Olyan, mintha mindig is Hozzánk tartozott volna, mintha régóta olvasgattuk volna közös történetünk lapjait, ahonnan megismertük Őt régen, csak most jött el közénk. Vagy valami ilyesmi. Kár, hogy nem vagyok költő.