"Hogy lehet, hogy háromnegyed hétkor keltünk, és fél tízkor bírunk elindulni???!!!!" - kérdezte szemöldökhullámzósan Farkas a minap. Hát megmondom én. Úgy, hogy fél órát hempergőztek az ágyban a gyerekkel, aztán kiviszi a kutyákat, megint megszeretgeti Mütyürkét, leteszi a lenti gurulós kiságyba, amit a reggelikészítéshez magammal húzok a konyhába, mire a gyerek visít, így jön megint egy gyereapáhozkistündér.
Éppen jó szám jön a rádióban, amire együtt lengedeznek (én is rázom a fenekemet, és figurázom) , aztán vesz egy forró zuhanyt, megölelgeti a gyereket, beszippantja az illatát, és közli, hogy ebből kéne parfümöt gyártani, vagy legalábbis valahogy magával kéne vinnie az illatmintát a munkahelyére, hogy egész nap érezze (a kollégák szerint így is babaillatot húz maga után). Reggelizünk, beszélgetünk, madarakat etetünk, kimegyünk a kertbe és sopánkodunk, hogy valahol lyukas a tó, mert elfolyik a víz. Kivasalja az ingét és magyaráz a vasalódeszka mellé tolt Lulunak, mialatt én fürdök egyet, összeszedem a saját meg a gyerek ruháit, gyümölcslevet préselek, sterilizálom a cumikat. Mielőtt felveszi az ingét, mégegyszer megszorongatja a lányát, beülteti a hordozóba és lassan készen is vagyunk. Fél tíz.
