Kell egy altatódal. Egy állandó, naplezárós dallam, amit már egynapos korában, vagy a kilenc hónap alatt míg olyan szorosan össze vagyunk kapcsolva odabent, megannyi szállal, már akkor dúdolhatok Neki. Egy különleges, csakamiénk. Nekem nem kell a Bóbita, amit már mindenki használt és elnyúzott!

Még mindig együtt alszunk Vele a babaszobában. Nem szívesen hagynánk magára, s olyan nagyon jó hallani a szuszogását, érezni a finom illatát, gyönyörködni benne a kislámpa fényénél vagy ha a kövér hold beviláglik az ablakon, s kezünket átnyújtani a rácson, ha egy pillanatra felnyöszörög. Pedig úgy készültünk, hogy ha megérkezik, bébiőrt állítunk  mellé, mi pedig továbbra is a hálószobánkban élvezzük a hatalmas, új ágyunk nyújtotta kényelmet. Biztosan maradunk még egy jódarabig. Mert így jó nekünk.

Néha felsír éjszaka, talán rosszat álmodik? Dehát miről, mi lehet olyan ijesztő, hiszen mindentől óvjuk, szeretgetjük. Azon morfondíroztam, talán a születéséről maradhatnak félelmetkeltő élményei......Hogy minden előjel nélkül kinyomták a hasam alján ejtett vágáson..... Nem tudom.

Elalvás előtt szereti megfogni a kezünket, nézegeti, ráhúzza a fejére, majd megint messzebbre tolja, tapogatja, s végül megint a fejére teszi, hogy eltakarja az arcát, s így szunnyad el. Vele van a csuncsukednője és a báránya is, s cumival a szájában adja át magát az álmoknak, amit rögtön kiejt, amint mélyebben alszik (örülök, hogy éjszaka nincs a szájában). 

Mostanában többször is előfordul, hogy az egyszeri, hajnali öt körüli ébredés előtt még egy éjfél-kettő közötti felkelést is beiktat, amit lehet, vissza tudnánk szorítani, ha bedugjuk a cumit és csitítgatjuk, de valahol olvastam, hogy ha az anyuka bírja, nagyon sokat jelent a babának, ha ilyenkor van ereje és kedve mellére tenni a gyereket, akár csak pár korty erejéig is. És persze az is nagyon fontos, hogy ha picit nyöszörög, megnyugtassuk Őt. Ilyenkor a mellkasára tesszük a kezünket, és halkan suttogunk Hozzá. Ha pedig mégis felkel, magunk közé vesszük és megetetem.

Most már kevésbé izgulok azon, ha böfizés nélkül elszenderedik evés közben, s légzésfigyelő nélkül durmol közöttünk az ágyban. Ilyenkor az én helyemet foglalja el az Apja mellett, s leszorulok a lábukhoz, egészen kicsire gubozódva. Úgy töltöm ki a fenmaradt helyeket, mint valami kísérletben a folyadék, amely arra halad, ahol a réseket megleli. Csodás dolog Vele együtt aludni és a mosolyára ébredni.

Többnyire Farkas üldögél az ágya mellett, hogy míg elalszik a gyerek, addig is együtt lehessenek. De ilyenkor sem maradhat el a mi különleges altatódalunk, s mielőtt magára hagyom Őket, eléneklem. A csakamiénk altatódalunkat. A Bóbitát.