Ravasz ez a gyerek. Ha kiszimatolja, hogy az Anyja készül valahová, vagyis a tejforrás azonnali elérhetősége forog veszélyben, hát tesz róla, hogy mégis maradjak. Most ugye lázas lett szegény, s bár szerencsére szombaton már alig látszott valami a levertségéből, a húmérséklete is visszaállt, s újból visítozott és ficánkolt, ahogy szokott, mégsem tudtam meglépni mellőle, s eljutni a szombati bulira, hogy elbúcsúztassuk Tompibarátnőm lányságát (aki nem mellesleg babát vár, szinte pont egy évre rá érkezik majd, mint Lulu). De mivel nem maradhatok ki, mégis kitaláltam valamit.

Megvártuk, míg délelőtt elalszik, majd lefeküdtem a hosszú papirdarabra, ahol Anyika körberajzolt, ami nem volt egyszerű, tekintve a csikisségemet. Kihúztam a papirént a teraszra, s egy jó órába telt, míg kivagdostam, megrajzoltam. Hát nem vagyok valami kis darab, be kell látnom:-) Kicincáltam a fűbe, hogy képeket készítsek róla, de hiába másztam fel székekre, nem tudtam befogni teljesen felülről, mert hol a lábaim, hol pedig a fejem maradt le a fotókról. Végül már annyit ugráltam körülötte fel-le, nyújtózkodtam, gebeszkedtem fölé, hogy megörökítsem, hogy visszahallgatva az utoljára készített videósüzenetemet, úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony.

Ahogy pingáltam a papirén számat, vagdostam körbe a hajtincseket, Joepapa mosolyogva figyelt "Mindenképpen ott a helyed Macikám! Valahogy megoldjuk, el kell menned!" -mondta. De ekkor felvonultattam az okokat, amelyekből egy csokrot is összeállíthattam volna, annyi volt, hogy miért nem tehetem mégsem, pedig tényleg vágytam volna ott lenni. Rámfért volna a kilengés, de főleg Tompi miatt, akit nagyon szeretek, fontos lett volna nekem.

1. A gyerek most volt lázas. Milyenanyának érezném magam, ha itthagynám. 2. Farkas továbbképzésen van, vagymiaszösz, ami este kilencig eltart, későn ér haza. 3. Két napig szinte le sem csatlakozott rólam Mütyürke, annyi tejet ivott, ami jó, mert megnyugtatta, és nem aggódtam, hogy kiszárad, és az anyatej segít neki leküzdeni a betegséget. De ebből kifolyólag nem tudtam volna fejni egy pici tejet sem, hogy itthagyjam, míg távol leszek. 4. Tompi babát vár, Sziszi barátnőm, aki vitt volna, itthon van a négyhónapos gyerekkel, szóval egyikőjükre sem ragaszthattam át a kitudjahogymilyen bacikat, ha vannak.

"Adok Neked egy puszit, egy nagyonnagyszeretettel puszit"-mondta papa, s megszeretgetett.

Úgy volt, hogy Sziszi barátnőm, aki a közelben lakik, helyettem elviszi a papirént. Aznap kétszer is beszéltem vele telefonon, hogy nehogy véletlenül itthagyja. Még este is hívtam, úgy egy órával indulás előtt. Megígérte, hogy beugrik a meglepetésemért, amivel Tompinak szerettem volna kedveskedni. Vártam, vártam. Aztán küldtem esemeseket, mert telefonálni nem mertem az altatás miatt (még a végén felébresztem a gyerekét, és ő sem tud elmenni). Nem jelentkezett. Gondoltam, biztosan Ő sem ment el, de azért szólhatott volna. Másnap kerestem, nem veszi fel, nem reagál. Végül tegnap sikerült beszélnem vele. Ő elment. Állítólag keresett telefonon szombat este, vagy mi, de nem értettem igazán a magyarázatát. A telefonomon nem volt hívás, egyiken sem. Nem értem. Ha szólt volna, talán elküldöm taxival, vagy elugrik vele apu az étterembe, mielőtt a többiek odaérnek, vagy valami. Hát most fáj még nagyon ez a dolog, de majd túlteszem magam rajta.

Pedig kár. ELképzeltem, ahogy Tompi könnyes szemekkel nevet rajtam, mikor odaér, és meglátja a papirént a széken. És nem maradtam volna le a fotózásról sem igazán. De így még a papirén sem jutott el a bulira. Itt áll összetekerve a nappaliban......