Kezdtük ugye ezzel az egyszerű változattal, de nem igazán tudtuk kihasználni (ami nem azt jelenti, hogy nem jó, sőt! és külön kiemelném, hogy az oldal tulajdonosa nagyon kedvesen segítségünkre is sietett). Amíg pici volt, elveszett benne, mire meg újra előszedtem, alig lehet belepréselni ezt a jóltáplált kistokást. De nem adtuk fel! Egyrészt Anyika tovább próbálkozik, és tervezi, hogy megtanulja majd a félévesekre vonatkozó csavargatását.

Aztán, beszereztük ezt a kicsit nyúlós, több mint négy méter hosszú kendőt, ami igen szimpatikus volt nekem, de mégis keveset használtuk. Ennek oka pl. hogy legtöbbször a kertben sétálunk, vagy itthon, vagy Joepapáéknál, vagy Farkassal esténként teszünk egy nagy kört a környéken, ill. felkerekedünk, és hosszabban kilengünk, de ilyenkor meg úgy vagyok vele, hogy kényelmesebb a gyereknek a babakocsiban szunyókálni, mint rámkötözve. Ráadásul amikor magunk előtt toljuk, nagyon szeretünk beszélgetni, mókázni vele, Ő pedig kedvét leli az arcunk nézegetésében, dobja a mosolyogat, magyaráz.

Mivel Lulu mégpicibb korában úgy véltem, hogy csak a bal oldalára szereti forgatni a fejét, vagyis így alszik el, megmutattuk két alapítványnak is, akiket aztán Ti is javasoltatok itt a füzetemben. Anélkül, hogy megnevezném Őket, az egyiknél kifejezetten megdorgáltak, hogy kendőben hordozom a gyereket, amíg az nem ül. Mert szerintük csak olyan pozícióban legyen a baba, amit már magától is csinál (max. böffentőzésre vegyem fel függőlegesen). Míg a másiknál rámhagyták, hogy miértne. Sebaj, úgyis azt tettem, amit jónak éreztem. Kicsit kendőztem, és kicsit babakocsiztam is. Mütyürke meg mindkettőt lelkesen fogadta.

Napközben rendszeresen beleteszem a hintába, ott lengedezik, miközben dalolászunk neki Anyikával, és van úgy, hogy ott is alszik el. De pihenget és játszik mindhárom kiságyában (egy Anyikánál, egy a babaszobában, egy a földszinten, ami gurulós, és tolom magammal), a nagyiéknál a hálós járókában, a nappalinkban felállított fa elkerítősjátszótéren, ha eszünk vagy Őt etetik lefejt tejjel, akkor a pihenőszékből pillázik kifelé, vagy forgolódik a földre leterített játszószőnyegen, vagy a kertbe kitett kockás pléden is. Amióta meg szépen tartja a nyakát, Farkas nagy örömére a kenguruban is utazik. Na meg amit csak nagyon ritkán, és csakis mostanában alkalmazunk, az a babahordozó rákattintása a babakocsi állványára. Imádja! De szerintem nem tesz jót hosszútávon a gerincének ez a hajlított üzemmód, pedig deszeret így nézegetni. S mindemellett néha beletekeredtük a kendőbe, ami a használati utasítás szerint hét kiló fölött már nem javasolt. Kell egy másik. De milyen? Még nem tudom, melyik lenne a megfelelő.

Mikor a felső kép készült, még júniusban, vérvételre igyekeztünk, s kiszálltunk a kocsiból, az az ötletem támadt, hogy a két szúrkálás közötti időt kendővel sétálgatva üssük el, s így látogassunk el a helyi piacra (az otthonkás néniktől begyűjteni a gyümölcsöt, és a jajdecukigyerek visításokat).

Nem tudom, mások ezt hogy csinálják, meg azt sem, hogy egy kígyó meg tud -e veszni, de ha igen, akkor pontosan úgy harcoltam a végtelen hosszúnak tűnő kendővel a kocsi mellett, mintha egy megveszett kígyóval csatáznék, aki igyekszik rámtekeredni és kinyomni belőlem a szuszt.

A hátsó ülésen várakozó Mütyürke, valamint mellette az apja, felhúzott szemöldökkel, kiváncsian a végkifejletre asszisztált a kendőbetekeredésemhez. Na most a majd' ötméteres rongydarabnak a közepét sem egyszerű úgy megtalálni, hogy annak végeivel ne töröljem fel az út porát, pláne magamon tekergetni, áthúzni az egyik végét a másikon, megfeszíteni, stb. A szemközti buszmegállóban várakozók érdeklődve figyelték, hogy mégis mit csinálok. Elkaptam egy dauerhajú néni szánakozó pillantását, aki nyilván úgy gondolta, komoly betegségem lehet, hogy a helyi szakorvosi rendelő előtt állva ennyire be kell kötnöm a testemet, hogy el tudjak indulni. Míg a feltűnően rágózó fiatal pár talán az hihette, hogy röhejes divatozós felsőt igyekszem felölteni, egy idős nénike meg már vacilált is, hogy átjön és segít rajtam. Talán otthon kell felcsavarni magamra, és egész nap azzal mászkáljak, hátha kell???? Mert hogy az utcán előkapni és koszolódás nélkül felvenni biztosan nem tudom.

Most kétféle kendőszerűség is van a kalapomban, és szeretném kihúzni a megfelelőt.

Na és persze innen is nagyon szépen köszönöm Csillusnak a tanácsokat, bár elég suta kendőzőfajta vagyok:)