Kis csákóval a fejemen kéne írnom ezt a bejegyzést, miközben vigyorogva csokitortát majszolnék serényen. Sebaj, egyik sincs, de ünnepelni és megemlékezni jó.
Ezer napja vágtam eme fába először a fejszémet. És mikor a blogutam elejére gondolok, mindig eszembe kell jusson Bécyke, az én különlegesen különleges blogcimborám, aki meglökött, és azóta is gurulok.
Szeretek írni, és a szívemnek oly kedves ez a füzet. Igaz, egyre jobban foglalkoztat a gondolat, miként többen is előttem, félszből bezárkózom majd. Ahogy tartottam élesíteni a bejegyzéseimet anno, most ugyanúgy rajta a visszafelégombon a kezem. Vacilálok.
Örülök az ezredik napnak, szép kerek.
