'Anyád azt reméli, hogy este felfedezi egy beksztédzsgáj, és elcuccolnak majd külföldre.'-jegyezte meg a gyereknek Farkas, miközben az aznapra felállított órarendem szertint elkészültem a reggelre beírt hajszárítással. Az első esti kilengésemet terveztem a lányokkal, hátrahagyva a gyereket az apjára.
Be kell látnom, ez mérnöki számításokat igényel, főként az anyatej miatt. Egy nappal a koncert előtt már annyit ittam, hogy a fülemen jött ki (egyébként is úgy három litert nyomok le minden nap, de most mégtöbbet). Drukkoltam, hogy Mütyürke hozza a formáját, és ne kelljen fel csak valamikor reggel, hogy miután bereggelizett, bőségesen tudjak még fejni (ilyenkor kb. 1,5 dl tejet tudok tartalékolni, ha van erőm felkelni). Mintha csak érezte volna a kis huncut, hogy mire készülök, mert sohanemcsinált módon háromszor is felkelt enni az éj leple alatt (talán egy hetesen volt példa erre). Igy aztán apró részletekben, egész napos odafigyeléssel, minden étkezés után sanyargatva sikerült csak összegyűjtenem a biztonságos mennyiséget (160 g), amivel már itthon mertem hagyni Lulut.
A múltheti kertipartin Sziszi barátnőm férje megkönnyebülten törölte meg a homlokát hogy nem kell elmennie a feleségével a koncertre, mert én szívesen betársulok a lányok mellé (sajnos csak hármasban mentünk, mert a négybarátnőscsapatból Mona külföldön hajókázott). Mókás kis csápoló társaság! Sziszi a háromhónapos múlt kicsijét meg egy négyévest hagyott otthon, én ugye Mütyürkét, míg Luci egy hete jelentette be, hogy babát vár. Öregszünk.
Kapóra jött a késői koncertkezdés, mert így kényelmesen belefért az esti etetés, s az is szerencse, hogy Sziszivel pár utcányira költöztünk egymástól, és rajtszóra szoptattunk fél nyolckor, majd gyors zuhany és ugrás a kimenőruhába, negyed kilenckor pedig már a ház előtt dudált, hogy mehetek.
Jobban örültem volna, ha Anyika átjön segíteni, de Farkas egyedül szerette volna megoldani a helyzetet, így ráhagytam. Kis pókerezéssel indították az estét, mikor távoztam, de később kaptam egy megnyugtató esemest, hogy már fent alszanak a babaszobában (ott folytatta a pókert az ágyból).
Már az indulás sem a régi. Első kérdésem a kocsiba beszállva 'Van Nálad tejfelfogóbetét, vagy szaladjak vissza érte?' A koncert előtt a hozzátáplálásról csevegtünk, apákkal egyeztettünk, és Luci közelgő esküvőjéről és babavárásáról társalogtunk. Azért persze volt önfeledt táncolás (a koncert felétől esőkabátba burkolózva), közben egymásnak odasúgva, hogy éppen beindult a tej. Röhögtünk magunkon.
Miközben kifelé araszoltunk a rosszul megszervezett koncertről, zuhogott az eső, a tömeg dühöngött és az elkerítő vasakat rángatta, minket meg folytogatott a dezodort nem kedvelők izzadság- és az ázott, hajzselés frizurák orrfacsaró szaga, rájöttünk, hogy felesleges volt aggódni a tejfelfogókorong használata miatt, amiből otthon facsarni lehetett az esővizet. A taxi nem tudott bejönni értünk a dugóba, több utcát sétáltunk át, bőrig ázva, tocsogós cipőben, csapzottan, de felettébb derűsen. Az apák aggódó telefonüzeneteire válaszolgattunk, élveztük a kiszabadulást, és otthoni forró fürdőzést terveztünk.
Hajnali fél három. Itthon minden rendben ment. Lulu fent szundított az ágyában, Farkas mellette a kihúzhatós kanapén pókerezett, a kutyák pedig úgy örültek nekem, mintha hosszú hetek óta nem láttak volna. Ledobáltam a csurom vizes ruháimat, jutott idő egy meleg zuhanyzásra, majd az ágyba bújva, még mindig felpörögve elmeséltem az élményeket. Egy rövidke alvás után Mütyürke jelentkezett a reggeliért (nem is kellett a lefejt tej), s újra a helyemen, mosolyogva vettem magam mellé.
