A lelkem -ami már egyébként is olyan folyós, mint a tűző napon felejtett tábla csoki- folyamatos ellágyulásban van, vagy talán a szívem, vagy az agyam, vagy ez így egyszerre. Mindig produkál valami olyat ez a Mütyürke, amivel lehengerel minket.  A legutóbbi úszásedzésén például végre mosolygott ránk, nem csupán a plafonon lógó gömböket, meg a csillogó vizet figyelte, ahogy eddig tette. Na és ahogy a többi gyerek felé közelített? Mindenkinek meg akarja fogni az arcát, a kezét, és olyan izgatott lesz ha gyerektársaságba kerül, hogy jár keze-lába.

Azért időnként itthon is tartunk edzéseket (ha javasolhatom, akinek van lehetősége, ne hagyja ki a babaúszást, ha pedig másként nem megy, a fürdőkád is megteszi-persze csak körültekintően). Farkas megjön a munkából, és vízreszállnak. Élmény nézni Őket.