Kendőben már hordoztam (erről majd később), babakocsiban is gyakran tologatjuk, a hordozóban is sokat utazik ha kocsival megyünk, de a legtöbbet persze karban, vagy vállracsapva időzik, mer' a társaságot nagyon szereti, és mert sorban állnak a kegyeiért családtagok és barátok, és be van osztva, hogy kinél mennyit volt már.
De Farkas nagy kedvencét, amit régóta kinézett magának, és arról álmodozott, hogy ezzel járnak majd sétálni, és megyünk kirándulgatni a társasággal, ahogy még a nemgyerekes időkben, szóval a kengurút még csak most vetettük be. Kipróbálta már előbb is, de amíg nem tartotta elég stabilan a fejét a gyerek, addig nem is lógattuk bele, csak egy-egy percre, főlg az apja kedvére.
Hogy ilyen meleg van, nem elég az öntöző, nekünk is segíteni kell a bokroknak, virágoknak, hogy ne száradjanak ki, ezért esténként felkötjük az apja mellkasára Mütyürkét, és amíg én pacsálok, a kutyák meg hozzák a labdákat, amit rendre eldobálok nekik, addig Ők ketten összelapulva sétálgatnak a kertben, míg ránk nem sötétedik.
