Megérkezett a járókat, amire Anyika annyira vágyott. Na mert abban legelteti a gyereket a kertben, mikor már nincs ez a százfokos meleg. Csakhogy nem lehet éjszakára kinthagyni (a járókát, nem az unokát), meg akkor is bevisszük, ha nincs benne a tulajdonos.

Ezért aztán az egyébként tágas nappali náluk is kezd beszűkülni, és olyan érzetünk van, mint a kísérleti egérnek a labirintusban. Ott a kiságy, felette a sajátgyártású, lámpáról lelógó madarakkal és nagyi cicafejjel, ami elvileg az emeleten van, Anyika szobájában a rajzos fal alatt, ha majd ottalszik Mütyürke, de levittük, mert úgyis ott vagyunk a legtöbbet. Aztán egy leterített játszószőnyeg, egy külön kanapé ami miattunk került oda, az ottani babakocsi, amit a szomszéd barátnőjétől kaptunk kölcsön, és most még a járóka is. De ajáróka is kellett. És Mütyürke élvezte is az új terepet a vén fenyőfák alatt, és ki tudja, miről sutyorogtak ott az árnyékban a Malaccal.