Megérkezett az első halvány mosoly is a vízben, pontosabban az uszoda medencéjében. Eddig csak a "hát jó, csinálom, ha kell" kifejezés ült Mütyürke arcán, de most, mintha egy picit tetszene neki a dolog.
Egy hete merült először a víz alá. Csak semmi cicó, lehúztam és kész. Farkas pedig búvárszemüvegben várta a víz alatt. Többen pityeregtek, de Müty nem sírt. Talán azért ment neki is, meg nekem is könnyebben, mert születése óta, a fürdetéseknél locsoltuk az arcát, "merülés" vezényszóra. Fontos, hogy a baba fel tudjon készülni az arcát érő vízre, ezért éremes kiválasztani egy vezényszót, ami megelőzi a locsolást. Ezt később a medencében is használjuk a búvárkodás jelzésére.
Nos, a képeken ezt nem sikerült megörökítenem, és ugyan Anyikáék is eljöttek, hogy megnézzék az elsőszülött unokát úszás közben, de amiket Joepapa lövöldözött a partról,szinte mind életlen lett. A medencében vizes kézzel csináltunk pár felvételt, de a vigyorgásokról (melyek mindig az apjának szóltak, kivétel nélkül) lemaradtam. A lényeg, hogy csodás dolog ez az úszás, és ha még a gyerek nem is élvezi annyira, mi odavagyunk érte, és az ott hármasban eltöltött egy-egy órákért.
