Mindenki lépett egy lépcsőfokot felfelé -ahogy Papi mondta. Vagyis ahogy belőlem Anya lett, Ő rögtön Dédipapává avanzsált. Fura. Asszem maradok a Papi megszólításnál.

Drága Papinak minap ültük a nyolcvanadik születésnapját. Csuda egy fazon! Mindenre kapható. Mondtam neki, vezényelje le a kanapét lecipelését az emeletről, amit a fiúk hárman hurcibásztak a lépcsőn, miközben Papi folyamatosan osztotta őket, hol fogják, merre dőljenek, hogy kanyarodjanak. Komolyan veszi a feladatokat no. Ha hosszúnak találjuk a haját, megengedi, hogy Joepapa lenyírja a kertben. Ha meleg van és nincs nála fürdőnadrág, javaslatunkra titkosan naturalistaként fürdik a kinti zuhanyzónál. Jókat lehet vele nevetgélni, és minden érdekli. Pár éve tanult meg netezni is, és szkájpon beszélget. És van barátnője, a Anő. Na és ha elkezd mesélni, akkor annak se vége, se hossza, de a befejező mondat mindig ez: "Hát így valahogy. Röviden ennyi."

Anyika és Farkas ugrott be a tortáért, amire a gyertya mellé egy kis marcipántáblát kellett megrendelniük. Felhívták Joepapát, hogy mégis mit irassanak rá csokival a fehér, cakkos szélű díszre. "Boldog születésnapot Muci!" -válaszolta. Muciiiiii???? -kérdezett vissza Farkas, aki a sor elejére kerülve szemközt találta magát az eladónővel, akit az imént tájékoztattak, hogy a nyolcvan éves nagyapánknak lesz a túrótorta. A hölgy értetlenül nézett vissza rá, és megjegeyzte, hogy a Muci szerinte női név, de ráírja a torta tetejére szívesen.

A telefonbeszélgetés folytatódott: "Mutyi??!! Hát az meg mi? Minek irassam rá, hogy Mutyi???"

Joepapa aztán tud bonyolítani.

Míg Farkas lebetűzésre szólította fel Joepapát, aki egyer hangosabban magyarázta a telefonban a mucit, Anyika zavartan toporgott az üvegpultnál, hátuk mögött a többi édességre ácsingózó vevővel, és a cukrásznővel, aki kezében egy cetlivel meg a tollal csak arra várt, hogy eldöntsék végre, mi kerüljün a nyolcvan gertya mellé. Mivel úgy gondolta, kínos ez a helyzet, és mindenképpen szólnia kell (pont ilyen vagyok én is), zavarában ezt találta mondani: "A Papának lesz a születésnapja. Már nyolcvan éve ismerem, de nem tudtam, hogy Mucinak hívták." -aztán odafordult Farkashoz, aki éppen letette a telefont, és hozzátette ".....igaz, én még csak hatvan éves vagyok." Na ezzel az információval édességárus végképp nem tudott mit kezdeni.

Talán Juci, találgatták fejvakargatva, végülis úgy hívják Anőt, dehát mégsem az Ő születésnapját tartjuk...Muci??!!?? Juci???? Mutyi???!!!

A betűzéssel nem jutottak közelebb a megoldáshoz, így esemesben kérték a csokiszöveg elküldését Joepapától, aki komoly magyarázatba kezdett, hogy milyen szuper ötlet amit kitalált a tortára, és az nem Muci, hanem a telefonra érkezett üzenet szerint Mucsi. De ebből ott Farkas sem értett semmit, csak megkönnyebbülten, hangsúlyosan kerekítve a betűket előadta a hölgynek, hogy mit kell végre rávésni a tortára. Biztosan így hívták Papit kiskorában, csak sosem mesélt róla.

Ezen előzmények birtokában nem voltam, csak a köszöntés után nyertem felvilágosítást. 

Így esett, hogy míg Papit elküldtük a dolgozószobába valamilyen ürüggyel, kivettem a dobozt a hűtőből, és elkezdtem kicsomagolni, míg Pöti meggyújtotta a gyertyákat. Akkor vettem észre a táblán a feliratot: "Boldog születésnapot Mucsi!" - még fel is visítottam, de közben már a többiek elkezdék a boldogszülinaaaaaapot énekelni. Elcserélték a tortánkat!!!!!!!??????????????

Jajveszékelve megpróbáltam eltávolítani a marcipántáblát, s magyaráztam, hogy tejóég, egy nő tortáját hoztuk el, valami Muci, de szerencsére lefogtak, hogy hagyjam már. Gondoltam, talán azt hiszik, Papi nem lát jól, és nem veszi észre a bakit.

Erre hallom, amint Joepapa felkiált, hogy na, nézd meg Papa a feliratot!!!!!!!!!!!! Na, kész. Ő sem vette észre a malőrt. És Papi olvassa: "Boldog születésnapot Mucsi!" - és semmi reakció. Mire én közbeszóltam, hogy hát sajnos, rossz táblát kaptunk.......

Joepapa tovább noszogatta Papit, hogy na de ugye mi van odaírva? "Boldog születésnapot Mucsi! Az ki?" -mondta Papi.

Hát hol születtél Papuskám? Mucsin, nem? - kérdezte Joepapa, kissé lehangolódva, hogy a szuper túlbonyolított ötletét senki sem érti. 

Odavalósi vagyok, igaz. - válaszolta Papi kurtán. Most már én is kezdtem kapizsgálni, hogy nem cserélték el a torta feliratát.

De ettől nem lettem okosabb. És mindenki bambán nézett a tortára.

Csak azt nem értette senki, hogy ha majd a mi születésnapunk jön, akkor majd az lesz a tortára írva, hogy "boldog születésnapot Budapest?".