Mindenről a sömörösödés tehet, amitől szegény Anyika még mindig szenved, olyannyira, hogy sokszor sír a fájdalomtól. Amikor jelentkezett a hátamon, abbahagytam a tejfacsargatást magamból, Mütyür úgyis mindig belakmározott lájvban, és a vírus miatt úgysem tudtam volna lefagyasztani. Félretettük hát a cumit jó pár hétre.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyi idő is elég ahhoz, hogy az Migyerekünk, aki születésétől fogva simán váltott cumi-cici-ciciizélő között, bármivel képes volt felszippantani a tejet, most elutasítja a cumit (úgy názett ránk, miközben a cumisüveget szorongatta, mint akit kitagadtak otthonról a zord szülők), és harcol az élő tejcsatlakozásért. Pedig de.
Próbálkoztunk, de amit keservesen belepumpáltunk, ki is jött belőle, és addig görcsölt és balhézott, míg a mellemre nem vettem. Ez azért is aggaszt, mert eddig simán Anyikára hagytam egy adag lefejt tejjel, és leléphettem akár hat órára is, de így három óra alatt kell megjárnom mindent. És most, hogy ilyen meleg napok jönnek, gondoltam, megpróbálok megint adni Neki egy kis csipkebogyó- és csecsemőtea keveréket is, de így az sem fog menni.
