Hortyogása átszűrődött a hálószobájának csukott ajtaján, ahogy lassan tekeredtünk fel az emeletre vezető lépcsőn, hogy felébresszük. Ő sem szeret vezényszóra felkelni, de ahogy letettem mellé az unokáját, széles mosolyra húzta a száját, hátfájósan felkönyökölt, s álmos beszélgetésbe fogtak.
Anyika leszaladt, majd kisvártatva megérkezett, kezében egy tálcán egyensúlyozva Joepapa ágybanreggelijét, meg egy apró vázát, benne a kertből letépett pár szál virággal. Aztán szétpuszilgatták a gyereket. Én meg csak ültem az ágy végében, s figyeltem Őket. Joepapa azt mondta, ez egy különösen szép reggel volt.
