A hatvannyolcas ruhák éppen hogy jók (azért én az utolsó pillanatban ráerőszkolok egy-két hatvankettest is, amit még nem is vett fel egyszersem, csak a pipa miatt:-), és a mérleg este 6,38 kilót mutatott. A mini pelenka a múltté, már csak a midi kategória a jó. Nő.
Most már többet van hason (még mindig nem eleget, dehát annyit alszik és eszik, és ugye etetés után nem célszerű hasaltatni, amikor meg alszik nincs produkció), és talán kezdi megkedvelni, hogy így másként látja a világot. Egyfolytában nevet, nagyon ritkán sír. És rengeteget alszik, főleg most, hogy rossz az idő, úgy döntött, hogy melegebb tájakról álmodik.
Az első hetekben nehéz volt elhinni a bíztató szavakat, hogy majd beáll a rendszer, és szépen kialakul a napirend, mert úgy éreztem, hogy a nap másból sem áll, csak szoptatásból és altatásból. Pedig de. A harmadik héttől megszokta, hogy a nyolc körüli fürdetés, majd az azt követő összebújós, nagyágyas cicicsatlakozás után alvás van, és általában rögtön elalszik, vagy ha mégsem, akkor beszélget az apjával egy kicsit, és belekonyul. Továbbra is úgy van, hogy kilenc körül elszunnyad, majd hajnali három-öt között nyöszörög, megetetem, Farkas böffenteti, majd vagy közénk tesszük és ott folytatja tovább a durmolást, vagy a kiságyba tesszük, az apja egy kicsit simogatja, míg nem szuszog jó mélyen. Ilyenkor még ráhúz három-öt órát. Többször is előfordult, hogy 7-8 órákat átalszik felkelés nélkül. A legfontosabb szerintem a fürdetési idő betartása.
Tényleg rengeteget alszik, még napközben is. Reggel babamasszázs van, vagy a lány jön tanítani (most fejeztük be, már nem jön többet, de bárkinek szívesen ajánlom), vagy én masszírozom, vagy tornára járunk heti egyszer, vagy csak játszunk a "ketrecben". Nagyon jól elvan egyedül, ha leteszem a játszószőnyegre, fél-egy órát is képes gügyögni és püfölni a belógatott állatokat, csörgőket, amiket találok és felakasztok neki, majd elkornyad, még elkéri a cumit, és elalszik. Ha felébred, sokszor nem is jelzi, csak látom, hogy játszik, vagy hallom azokat az édes csücsörítős hangokat, amiket gyakran hallat. Szombat óta pedig szinte csak enni kel fek, aztán egy fél órát mókázunk, és alszik tovább.
Enni napi ötször, ritkábban hatszor találkozunk, és már nem is mérem mindig, és sajnos a babanaplóba sem jegyzetelek olyan bőszen, mint az elején. Azért azt észrevettem, hogy kevesebbszer fordul elő, hogy 200 grammokat fogyaszt el, inkább kevesebbet.Viszont két hete vettem észre először, a pelenkát kibontva, hogy olyan a végtermék, mintha a gyerek éjjel lelopakodott volna a konyhába, és kiette volna az összes salátalevelet. Zöld. A neten megnéztem, és a védőlánynál is rákérdeztem, és állítólag vagy túl sokat eszik, vagy túl keveset, vagy én eszem sok salátát, spenótot, ilyesmit. Ha gyarapszik, eszik és alszik rendesen, nem gond. És nem is mindig ilyen, csak előfordul. Minden esetre én annyira megijedtem, hogy menten lefotóztam, legyen is bármilyen gusztustalan a nemgyerekeseknek.
Kánikulában megpróbáltam adni neki egy kis mecseki babateát, de túl nagy a cumink nyílása, mert ömlik belőle a tea, amitől csak öklendezett, bár lehet, hogy az íze sem volt nyerő.
Szépen fogja a játékokat, csörgőket, gyűrögeti a rongyokat, takarószélét, pelenkát, a bárányát, nyúl a tárgyakért, és belebokszol mindenbe. A kis öklét már jóval ritkábban tartja zárva, inkább az ujjaival morzsol.
Jégpáncélfelolvasztó mosolyát szórja rendületlenül mindig és mindenkire. Még sírás közben is képes egy kicsit vigyorogni, aztán tovább folytatja.
A héten megkezdődik a babaúszás, jövő hét elején pedig megyünk a csipőszűrő doktornőhöz megint.
A bácsifeje még mindig tartja magát, csak a nagyhajas sáv sokkal lejjebb húzódótt, egészen a tarkójánál tart. Viszont bíztató, hogy sűrű, szőke haj nőtt a feje tetejére, s a kikopott részekre.
Aztán gondolkodtam, hogy ki kéne menni a biopiacra, és beszerezni, megfőzni, majd lefagyasztani a hozzátáplálós ételeit, mert szeptemberben már nem lesz friss gyümölcs, meg zöldség, legalábbis a mostérősek nem. Utána kell járnom, hogy milyen ételekkel kell elkezdeni és miként, mert még nem tettem meg, de szívesen fogadnám a tanácsaitokat.