Nem jutnak eszünkbe a régi ovis mondókák és dalok. Ha dereng is valami, és ketten összerakunk is néhány sort, akkor is több benne az üres rész, amit hümmögéssel kell kitöltenünk, hogy legalább a dallamot élvezze Mütyürke. A stílus nem számít, mindenevő a gyerek, vagyis nyomjuk neki az úttürődalfoszlányokat, a cigánynótarészeket, mai slágerek elejét meg a végét, a manamanát, vagy bármit, ami bevillan.
Még jó, hogy vannak olyan dalolásznivalók, ahol nem a szöveg a lényeg....Az esti fürdetéseknél, mintha legalábbis reflektor fények viágítanának be a kád fölé, úgy kapunk szárnyakat, és különféle produkciókkal rukkolunk elő az igényes közönségünknek. Na most hogy ki élvezi jobban, nem tudom eldönteni. De a minap Farkas emígyen konferált le minket, miközben a vízben tartotta a lábával fröcskölő minilányt:" Hú kislányom, hova kerültél? Szerintem nagyon gyorsan kezdj el úszni hátrafelé!" És íme az előadás, amit direkt csak úgy mutatok meg, hogy csak az hallhassa, aki biztosan jól meggondolta....
