Megölelgetjük egymást, aztán kikísérem a bejáratig. "Szép idő lesz ma, pont mint tegnap......Mi lenne, ha nem mennél ma be dolgozni? Hm?" -mosolyog, majd beszáll a kocsiba. "Vagy mondjuk eljönnél délben? Vagy kettőkor? De az is jó, ha háromkor?" -nevetve integet, és kifordul a nyikorgó garázskapun.
Megáll az utcán, várja, hogy becsukódjon mögötte a kapu. Integet. "Elvitted a szendvicseket?" (ma azt főztem neki, és két túrópöttyel elcsomagoltam ebédre). Rázza a fejét. Befutok a konyhába, majd vissza a kertkaphoz, s a kerítés tetején átnyújtom a csomagot. Beül, integet, és lassan eltűnik a domboldalon. Az ebekkel nézünk utána. Jó, hogy nem lóháton kell megtennie a munkahelyére vezető utat, akkor biztosan sokkal később érne haza.
