A hátam közepét mutogatom két napja, ahol a gerincem vonalán viszkető és sajgó piros foltok jelentek meg. Én ugyen nem látok oda, de a családtagok nemtúlszép minősítésével a gyereket féltve elmentünk a kórházba, és a kidudorodó, most már inkább hólyagosodó foltokat prezentáltam a bőrgyógyásznak, majd a körzetibelgyógyásznak is. Sömörös az övem. Pompás.

Mütyürek tegnap volt két hónapos (védőnő mérése szerint 62 cm, vagyis 9 centit nőtt!!???, és 4,89 kiló volt tegnap, szóval szépen gyarapszik a gyerek), és ma mentünk az esedékes oltásaira, a kombináltra, meg a kókuszosra. Még jó, hogy mielőtt megszúrták volna, azért megemlítettem a sömörödésemet, bár előzőleg mind a két orvos megnyugtaott, hogy nem megy át a fertőzés a babába, meg anyatejes, és ne aggódjak csak magam miatt, ugyanis a gyerekorvos ledöbbent, és azonnal lefújta a szúrkálódást. Mert hogy ez a rémes hólyagzódás a bárányhimlőnek egy későbbi felbukkanása, ami szerinte bizony hogy átmegy a gyerekbe, sőt, véleménye szerint három héten belül bárányhimlős is lesz a gyerek, és ha most már benne van a vírus, akkor nem oltható, mert az módosítja a bejuttatott anyagok hatását. Persze bőgtem.

Ha mégsem lesz beteg szegénykém, akkor is csak június elején kaphatja meg az oltásait...

Állítólag a bárnyhimlő sömörálruhában akkor üti fel a fejét, ha -ahogy a doktornő fogalmazott- az embernek padlón van az immunrendszere, legyengül. Lehet oka a gyengélkedésnek (amit én nem is igazán éreztem magamon, sőt) a cukor, amit még ugye nem ellenőriztettem, vagy a rengeteg szoptatás, mert a gyerek már napi 900 gramm feletti adagokat eszik, a műtét, vagy hogy hirtelen sokat fogytam (nem eleget persze), stb.

Aggódunk a tej miatt is, mert a tegnapi dokik szerint, ha elterjed a hátamon ez az izé, akkor gyógyszeres kezelésre lesz szükségem, nem elég a mostani ecsetelő, viszont a bogyókat szoptatás alatt nem szedhetem, vagyis le kell állnunk a tejről. Van némi fagyasztott tejünk, de nem ennyi, és ha még most neki is állnék huszonnégyórában fejni, azt  a tejet szépen önthetem ki, mert ugye később nem adhatom neki a fertőzött nedüt.

Az nem érdekel, hogy fáj, meg viszket, és levert vagyok tőle, csak a Migyerekünknek ne legyen baja. És már megint itt tartunk.

Teljesen el vagyok keseredve, ostorozom magam, rémesen dühös vagyok a sömörre, hogy képes volt betámadni engem, a szoptatós anyát!!?!???