Mütyürke az éjszakai pótvacsora elfogyasztása után jóllakottan nyújtózkodott az ágyunkban, s vártunk az apjára, aki egyszer csak eltűnt mellőlem, pedig ilyenkor Ő az, aki a vállára veszi a megtelt gyereket, majd együtt ingáznak a sötét folyosón, büfizési célzattal.
Pár perc múlva megjelent az ajtóban, egy kockásszélű tányéron egyensúlyozva a két, általunk kedvelt túrópöttybe szúrt meggyújtott gyertyát. S bár tizenhat évvel ezelőtt úgy reggel hét tájékán szólíthatott le a villamoson, mi már hajnali háromkor megünnepeltük az évfordulót. Én tejfoltos hálóingben, kócosan, Ő pedig alsónadrágban, álmosságtól gyűrött fejjel, de mindketten boldogan.