A lépcsőn felérve, már a folyosón megérezni azt az édes babaillatot, amelynek rabjai lettünk, ami a szobájából árad kifelé, átjárja a házat, és befelé csalogat a bababirodalmába.

Még mindig ott bújunk össze esténként mind a hárman, s egyelőre nem is tervezem másként. Hiába gondoltam én úgy anno, hogy a gyerek majd egyedül alszik, mi pedig hallgatózzuk a különféle őrszerkezetekkel, még abba sem mentem bele, hogy a kihúzott kanapétól visszatoljuk a fal mellé a kiságyat, ami jelenleg öt centire van az ágyunk szélétől, hogy halljuk és lássuk is Mütyürke minden rezdülését. Nem megy.

Végül nem lett sem túlrózsaszín, sem pedig lila a szoba. Az egyik kedvenc boltocskámban találtam a romantikus, rózsás díszpárnahuzatokat, amelyek az alapszíneket adták, a bézst és a halványrózsaszínt, s az anyaggal mentünk el a festékboltba kiválasztani a négy színt, amelyből csupán kettő került fel a falra, mert a második a felkenésnél annyira megtetszett, hogy pasi továbbfestette a másik felületre is.

Aztán jöttünk Anyikával, s ugyan apróbb mintákat, kevesebb pingálást terveztem, úgy meglódult a varázsceruzám, hogy nem bírtunk leállni, fenemód élveztük, és ez lett belőle: hatalmas lepkék, méretes madarak, gigantikus gólya.

A szoptatósszéknek nevezett hintázófotel pompás darab, amelyben igaz, hogy nem szoptattam még sosem, mert valahogy nem áll mellre a gyerek, magas a karfa vagy én nem vagyok még rutinos, de remekül tudunk elalváselőttiringatózni, meg a büfiztetőslengedezésekre is kiváló, sőt, Farkas olykor fent pókerezik mellettünk a laptoppal a fotelben.

A felújított öreg szekrény kapott két társat, mindkét oldalára egy-egy svédösszeszerelős polc került, amelyeken még csak néhány könyv és mesefilm, meg jópár játékállat foglal helyet, és ideiglenesen átvittük a hálószobánkból a tévét is.

A pelenkázó imádnivaló! Örülök, hogy megcsináltattuk, s bár komoly összeget kellett leperkálnom érte, pont olyanra sikerül, ahogy elképzeltem, passzol a teret betöltő kopott szekrényhez, amiért hálás is vagyok a mesternek.

Ide vackolódunk be esténként, ebbe az édesillatú babaszobába, ahol elelvás előtt még mindig elmerengek azon, hogy vajon tényleg ott szuszog -e a Migyerekünk, és nem csak álmodtam ezt az egészet.....

Képek mostantól itt.