Az oroszlánerő, amiről az anyák regélnek, hirtelen tört fel belőlem, mint amikor rosszul zártam le a kávéfőző tetejét, s a gőz nagy robajjal lőtte ki a plafonra. Pelenkázáskor vettük észre, hogy valami nem stimmel azzal a pocakkal, amit minden alkalommal, amikor kibontjuk a ruhából, elhamozunk puszikkal. A köldöke, ami normál állapotban belesimul a hasfalába, most gömböcként dudorodott kifelé, mintha megtelt volna valamiféle folyadékkal, és mintha az egyik oldalán egy fekete pötty is lett volna, vagy egy kis lilás folt. Frász.
Gyomorgörcsös telefonálás a doktornőnek, képkészítés a területről telefonnal, majd fotómasinával, küldve ememesen és mélen is, majd várakozunk. Nem tudja, mi lehet, irány az ügyelet (éljenmájuselseje).
Toporgós, türelmetlen várakozás a gyermeksebészet várójában, ahonnan Farkast kiküldtem Mütyürrel a levegőre, nehogy felszippantson nekem valami kórokozót a többi kisbetegől. Sokadszorra olvastam el az ott tevékenykedő orvosok listáját, majd egyre ingerültebben a nagybetűkkel kiragasztott "tilos a kopogás" feliratot, mikor végre kikukkantott egy doktornőnek kinéző hölgy, érdeklődött, hogy vár -e még valaki vizsgálatra, s kérdőn felém biccentett. Gyorsan elhadartam a helyzetet, s már hívtam volna be Farkast a gyerekkel, mikor a doktornőneklátszó visszahúzta a fejét az ajtónyíláson, és újra bezárkózott. De előtte még odavetette "az sérv lesz", azzal eltűnt.
Frász. Tanácstalanul sopánkodtam, vajon a köldöksérvet műtik, és vajon azonnal, hiszen még annyira picike, és rengeteg mostmilesz kavargott a fejembe, s kezdtem pánikolni. Hogy képesek a szülők elviselni, ha beteg lesz a gyerekük? Eddig is átéreztem az aggódásukat, de most megéreztem egy rövidke időre, milyen is lehet......
Lulut felpakoltuk a vizsgálóágyra, kicsomagoltuk a macigombos kardigánból, a majmocskás rugdalózóból, a vállpántos kistrikóból, és végül lebontottuk a pelekáját, míg eljutottunk a köldökéig, ami addigra mintha kissé lelohadt volna. Rögvest kaptunk is egy homlokráncolós "deanyukaittmiagond" kérdést, aztán a doktornő két ujjával nyomkodni kezdte a területet, majd elmormogott egy latin kifejezést, amit úgy tűnt, meg kellett volna értenünk, mert mikor jeges rémülettel visszakérdeztünk, hogy elnézéstmiabaj, tagoltan elismételte: REC-TUS-DIAS-TASIS tapintható.
Többszöri rákérdezésre adott válaszokból annyit hámoztunk ki, hogy nincs nagy baj, nagyon sok kisgyereknek van, hasizommal függ össze, és társul mellé egy minimális köldöksérv, ami miatt három éves kora körül majd meg kell nézetni megint.
A parkolóban hosszasan összeölelkeztünk, s hallottam, ahogy a kövek legurulnak a mellkasunkról. A kocsiban le sem vettem a szemem a gyerekről, aki mit sem sejtve a történtekből, szájában a cumit pörgetve békésen szunyókált.