Újabb aggódnivalót találtam a gyereken, ugyanis időnként összeszaladnak a szemei, vagyis kancsalít. Persze erre jött Anyika, hogy menjek már a sunyiba, mert persze hogy de, hiszen ilyenkor ez még természetes, nem tud rendesen fókuszálni. Hát jó, remélem is.
A sok ringatástól, csucsujgatástól, meg attól, hogy nem az isteni franciaágyunkon hajtjuk nyugovóra a fejünket, hanem a babaszobában, a régi kihúzható kanapén, hogy öt centiről tudjuk sasolni Mütyürke fejét, mindketten nyöszörgős hátfájással küzdünk, mármint Farkas és én. Ma beugrott Pöti öcsém, aki a derekamon ülve úgy megmasszírozta a sajgó hátamat, hogy most nem tudom eldönteni, mitől fáj jobban.
Na meg még feljegyzem azt is, hogy Migyerekünk ma reggel 3,8 kilót nyomott, és tegnap este volt az első alkalom, hogy 170 grammot szippantott ki a tejeskannáimból, amitől olyan elégedett képet vágott, és annyira telelett, hogy alig mertük megmozdítani, nehogy kilötykölődjön belőle. Összeadogattam a tegnapi fogyasztását, és a feljegyzésem szerint kb. 680 gramm volt az összfogyasztása. Húha! Honnan jön belőlem ennyi tej?