Amikor sír a gyerek, gyakorta szalad hozzánk, két lábával felkapaszkodik a térdünkre, és aggódva néz ránk, mintha csak szólna, hogy "gyerkünk, gyerünk, baj van", máskor meg leül mellénk, és úgy néz fel ránk, hogy olvasni lehet a szeméből.

Lefekszik a nappaliban lévő kiságya alá (a fenti babaszobába nincs bejárásuk az ebeknek), ott őrzi Mütyürke álmát, és mindig ott akar lenni a közelében a cumis etetéseknél (ami napközben a dolgozószobában zajlik, általában Anyika vezényletével, de ma Meske barátnőmé volt a megbizatás), de mivel ölbe Ő ilyenkor nem jöhet, megelégszik a lábtartón való ücsörgéssel, és rákifliződik az etető személyzet lábfejére.