Valami olyasmit mondott a doktornő, hogy lehetőleg ne adjak tehéntejes dolgokat a gyereknek legalább egy éves koráig, mert a kutyaszőr és a bocitej kombinációja méginkább hajlamosít az allergiára, vagy valahogy így. És ezért fagyasszak le anyatejet, hogy később azzal tudjam főzni a főzelékeket, meg egyéb finomságokat Mütyürkének.
Agyaltunk Anyikával, hogy miben lehetne betenni a mélyhűtőbe a tejet, hogy könnyen lehessen adagolni, és persze ne kelljen az egészet kiolvasztani, ha csak egy kicsire lesz szükségünk. Nyilván nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, amikor eszünkbe jutott a jégkockacsináló, ami történetesen van itthon gyümölcs formákban, és szívalakúban is, s érthető módon az utóbbi mellett döntöttünk.
Egy nap többször is jövök az űrfegyveremmel, ahogy Farkas hívja a kézi mellszívót, és kisajtolok magamból egy kis tartalékot (Mütyürke most kb. 500 grammot termel be egy nap, ha rámcsatlakozik, s ebből éjjel egy részét cumiból kapja, kényelmi szempontok miatt), amiből ha éjjel megmarad, belecsurigálom a rózsaszín jégtartóba. Mikor ezek a formák megfagytak, átteszem egy kis zacskóba, ráírom, hogy mikor váltak jéggé, és így tárolom a hűtőben. Tudom, hogy egy szivecske kb. hány gramm, ezért ha később főzök, könnyű lesz adagolni.
Hát így.
