Fárasztom, mint a nagy halakat szokás, mikor a horgászbot végére harapnak. Remélem, beválik a taktikám, hogy ha napközben aktívabb, éjszaka talán tudunk mi is nyerni néhány kósza órácskát, s nem csak azt a szokásos kettőt tudjuk átaludni, amivel gazdálkodunk az elmúlt pár napban.

Mikor reggel lejövünk, Farkas elmegy dolgozni, előtte pedig áthozza Anyikát, aki rögvest ölbe kapja az unokáját, és rákapcsol a gyerekdalokra, s így ringatja Mütyürkét, míg el nem alszik.  Mivel most már a földszinten is van kiságy, sőt, olyat kaptunk, ami még gurul is (most pl . a dolgozóba húztam magammal), itt teszem le aludni. Ekkor következik a botalvás, amit pasi hív így, mert ilyenkor meg sem moccan a gyerek, de olyannyira nem, hogy időnként megsimogatjuk, kihajtjuk a kezét, hogy mozog -e még. Ha hagyom, akkor elalszik így 4-5 órát is, de az új rendszer szerint 2-3 óránként keltjük Anyikával, és megetetem.

Talán ennek köszönhető, hogy tegnap este nyolckor letettem odafönt, és az előző napok gyakorlatával szemben, amikor is hajnali egyig, kettőig nem volt hajlandó szlípüzemmódra kapcsolni, most szinte azonnal elaludt, s húzta a lóbőrt éjfélig, majd egy órás csatlakozás után ismét folytatta az álmát, és ötig fel sem kelt. Akkor kicsit berzenkedett, evett, majd repetázott, de utána sem akaródzott visszabújni a takarója alá, így közénk vettük, és rövidebb apai ringatás után álomra szenderült. Reggel fél hétkor, mikor Farkas kelt, átemelte a kiságyba, és hagyott minket tovább horpasztani, így aztán mi lusta lányok kilencig fel sem keltünk.