Már a kórházban is megjegyezte a szülészlány, Dr Talánő és a csecsemősnővérek is, hogy sárgulezagyerek, de aztán a napi vérvizsgálat szerint a határérték alatt volt a sárgaságjelzője, így ez nem gátolta a hazajövetelünket.
Eleinte nem láttam sárgának, de az utóbbi napokban már nekünk is feltűnt, mintha emlékeztetne a kikericsre a finom kis bőre, főként az arcán, így bár múlt hét szerdán volt kint nálunk a doktronő az első látogatáson, mint nyugtalananya, kihívtam ma reggelre is. Meg is állapította, hogy valóban egy picit sárgás a bőrszíne, és felírt egy bogyót rá. Egy enyhe nyugtatót......
Mikor megkaptuk a receptet, még hozzátette, hogy ez valóban egy nyugtató, de mellékhatásként beindítja a májműködést, és ne lepődjünk meg, mikor a gyógyszertárban majd megdöbben a gyógyszerész, hogy egy ilyen pici gyereknek miért kell ez a nyugtatóbogyó, de ne foglalkozzunk vele. Azóta ezzel foglalkozom. De Farkasnak igaza van, ideje már, hogy eldöntsük, kire hallgatunk, és ha ez a helyes kis nő a választott csecsemőorvosunk, hát fogadjuk meg, amit javasol, vagy ha nem, hát keressünk másikat.
