Szó sem lehet arról, hogy ekkora hassal, a harmincnyolcadik héten egyedül flangáljak a városban, még mit képzelek? Úgyhogy most már hiába is próbálom lebeszélni Anyikát, árnyékként követ mindenhová, ami egyébként igen élvezetessé teszi a napot. Joepapát meg szinte lehetetlen volt meggyőzni, hogy nem kell mindenhová elcipelnünk a két sporttáskát, amelyekbe még be sem pakoltam teljesen, csak rádobáltam a kellékeket, mert szerinte meg igen, még akkor is magammal kéne hoznom, ha átmegyek Hozzájuk (tíz percre laknak kocsival), vagy elkísérem a közeli élelembeszerzőnagybevásárlóhelyre.

A tegnapi fárasztó, hosszú napot a fodrásznál kezdtem, ahol Anyika újságolvasással töltötte az idejét, amíg én a kulimásszal a fejemen a pörkölőgép alatt várakoztam, míg meg nem érkezett Pöti, és magamra nem hagytak, de szigorúan csak addig, amíg az új fejemmel fel nem hívtam őket, hogy jöhetnek értem. Ezután hármasban meglátogattuk a kórházat, felszedtem a múltkori leleteimet a diétáshölgynél, majd Anyikával beültünk Dr Cukorra vadászni.

Mivel a cukrom látszólag lenyugodott, és pár hete már nem emelgetünk az inzulinon (még jó, így is kb. 80 egységet böködök naponta, négyszeri szúrással), most sem kaptam új utasításokat, csak egy strófát, ahogy Dr Cukor hívta, amit a nőgyógyásznak kell átadnom, hogy mit kell tenni a vajúdás alatt (nem elég, hogy ott fogok jajgatni, félóránként böködni kell az ujjaimat, és cukrot kell méricskéznünk....).

Ezt követően átfurikáztak a munkahelyemre, ahol összepakoltam egy kicsit, elhoztam a holmim nagy részét, beszélgettünk egy rövidet, majd Öcskös segített kicipelni a holmimat, és már indultunk is, hogy egy étteremben ebédeljünk, ráérősen, hármasban.

Később bekukkantottunk a helyi bababoltokba, megvettük Anyika kiságyára a rácsvédőt, KVztunk, beszereztünk egy kis tavaszi virágot a szülészlánynak, aki a kedvemért előbb bement a kórházba, ahová Dr Talánő előadására (erről később) érkeztünk Farkassal és persze árnyékanyuval, hogy ha már úgyis arra járok, egy füst alatt megcsináljuk az enestét.

Szóval most már nem elégséges a folyamatos szkájpkapcsolat, immáron komoly felügyelet alá helyeztek, aminek a sokat dolgozó Farkas is örül és teljesen egyetért vele, s a következő héttől eldönthetem, hogy én megyek -e át napközben a szüleimhez, vagy Anyika érkezik meg reggelente, hogy itt őrizkedjen rám.