Nagy megkönnyebbülésemre a szerdai enestén sikerült azonnal befogni Mütyürke szívhangját, s elégedetten hallgattuk Anyikával az ütemes dobolást, míg a szerkezetre kapcsolva ringatóztam az ottani hintaszékben. Ezúttal viszont meg sem moccant a Migyerekünk, s hiába kínáltak üdítővel, amit a cukor miatt vissza kellett utasítanom, és a szülészlány telefonjáról szóló zene sem izgatta fel annyira, hogy látványos mozdulatokkal jelentkezzen.

Azért az általunk rajzolt grafikont ismét megfelelőnek minősítette a szülészlány, s találkozunk a jövő héten. Persze a szülésnél igazolódik be ténylegesen, hogy Dr Talánő a megfelelő választás, de eddig úgy érzem, jó helyen vagyok, mindig szívesen, szorongás nélkül lépek be a rendelőbe.

A mai falfestésbe annyira belemerültem, hogy megfeledkeztem a nyújtózkodási tilalomról, és nem éreztem, hol a határ, s egész délután pingáltam Anyikával, miközben Farkas a babaszobalezáró ráccsal kínlódott, úgyhogy most aztán csodálkozom, hogy jól meghúzodott a hasam, valahol a kölkdököm felett, fáj és érzékeny.....

Gigantikus méreteimet ma is megörökítettük, s a képeken hol szüleim külön-külön, majd együtt, hol pedig Farkas ölelgeti a hasamat.