Azt mondja, olyan, mintha egy nagy szem nézne vissza rá, mikor letérdelve a hasamat kenegeti olajjal vagy krémmel, és a bebarnult ám de még nem kifordult köldököm rákacsint.
Farkas nem az a gügyögős fajta, sokkal kevésbé kitárulkozós, mint én, de mostanra már kezd kialakulni közte és Mütyür között egy sajátos kapcsolat. Talán a hasam méretével, a szaladó idővel függ össze, de leginkább is a Migyerekünk aktív visszajelzéseinek tudható be, aki az apja által a köldökömbe dörmögött "Na miahelyzet Kisvirágszál?" kérdésre általában kikopog odabentről.
A múltkor véletlenül ezt találta mondani "Szia Kisvirágszál, itt a gazdi!"
Anyika hangja is ismerős lesz neki, (aki Kisangyalnak hívja) mivel minden találkozáskor és búcsúzáskor a hasam kapja az első puszit és kedves szavakat Tőle.
Fürdőzöm a szeretetben és a kényeztetésben, ami akárcsak a hasam, hihetetlen méreteket ölt. Anyika a kedvemért só nélkül főz, liszt helyett pedig keményítővel sűrít, s mindennek megőrzi a csomagolását, hogy kiszámíthassam a szénhidráttartalmát. A minap jót mulattam rajtuk, mikor Joepapa vonalzót illesztett a lencseleveses fazék oldalához, és centire próbálta kiszámolni az adagomat, máskor pedig négyszetcentiméterre mérték ki a nagy tepsi rakottkel adatait, és meghatározott területet ehettem csak meg belőle. Én kapom a legfinomabb falatokat, a legkényelmesebb helyet a kanapén, mindig érkezik nekem egy-egy cserepes tavaszi virág, s lábujjhegyen osonnak, ha elszenderedek a nappaliban (és orvul le is videóztak, ahogy szörcsögök és szuszogok nyitott szájjal, mint egy mormota, rémes).
Minden reggel hívnak a szkájpon, hogy bediktáljam a cukorértékeimet, s gyakorta szinte egész nap vonalban vagyunk. Ilyenkor Joepapa a kedvemrevaló zenét szolgáltatja, s miközben én dolgozom a gépen, az ismerős részeket kurjongatom teli torokból.
Szombaton Farkassal bementünk a kórházba, hogy ott csinálják meg az első enestét, amit ugye a magánrendelőben nem sikerült. Először itt sem akart működni a dolog, de kiderült, nem bennem van a hiba, a készülék nem szuperált tökéletesen, így egyből kettőt kellett összekapcsolni és rámkötni, majd a tündéri szülészlány (egyszerűen rajzolni sem tudnék kedvesebbet, lelkesebbet, helyesebbet, mint amilyen Ő) a kezembenyomta a kapcsolót, hogy jelezzem, ha mozgolódik Mütyürke. Közben társaságot is kaptam, egy aranyos kismama személyében, aki már három hete ott lakik a kórházban, mert a harminc ötödik héten vérezgetni kezdett, és ottfogták. Ilyenkor lehullanak a gátak, úgyhogy teljesen nyíltan beszélgettünk a félelmeinkről, hogy neadjisten odapottyantunk majd a szülőágyra, vagy egyéb, az erőlködéssel járó hangok hagyják majd el az alfelünket, amitől mindketten rémüldözünk.
A szeretnivaló szülészlány tankönyvinek minősítette a grafikonokat, amelyeket rajzoltam a fél óra alatt a hasammal, s találkozunk ezen a héten ismét.
Hogy miket érzek mostanság?
-Egyik nap szinte meg sem áll ez Agyerek, fészkelődik, rugdalózik, hullámzik Tőle az egész hasam, másnap meg alig jelentkezik.
-A lábam fazonját már ecseteltem, kiakasztó. Farkas és Pöti valami zöld szörnyhöz hasonlította, akiről film is készült, és időnként megnő, vagy mi, és pont olyan húsos lesz a lábfeje, meg a lábujjai, mint az enyémek, csak az övé még zöld is.
-Ha sokat ülök, utána alig bírok menni egész nap, mert összenyomódik az alvázam, és húzodik meg fáj, és sántikálok mindettől.
-Ha lehet még sűrűbben pisilni ennél, akkor most azt teszem. Van úgy, hogy kislattyogok éjjel a fürdőszobába, majd mire visszaérek az ágyhoz, már megyek is vissza, mert elkap az inger. Egy-egy jólirányzott rúgástól meg szinte alig bírok elérni a vécéig.
-A komisz elég régen nem jelentkezett (lekopogtam gyorsan), pedig féltem, hogy a rdidergető fagyos szelek, amelyek itt tombolnak napok óta a dombtetőnkön, kiváltják a fejfájást, de szerencsére csak vészmadárkodtam.
-A körmöm és a hajam erős, a bőröm rendben, kivéve az egyre szaporodó kis anyajegyeket a mellkasomon és a nyakamon.
-Előtejet nem tapasztaltam, nem is fájnak a melleim már régóta, csak tele lettek erekkel.
-Ha nem piskótáznék ennyit, egészen jól aludnék. Most a köhögés miatt jól felpolcoltam a fejemet, ha jól számolom négy párnán alszom, valamint egy a térdeim között van, egy pedig a hasam előtt (ez utóbbi a kutyák véletlen felbukkanása miatt, bár egészen fegyelmezetten csakis a talpunk alatt fekszenek mind a hárman).
Ha minden igaz, a héten aláírom a szerződésem felbontását (hivatalosan tegnapig dolgoztam, rendesen leadtam a két anyagot), és leteszem a tollat......El sem hiszem, hogy eljön az idő, hogy nem dolgozom, vagy legalábbis nem annyit, mint eddig. Persze már a múlt héten elkezdődött a csakmégmostjólenne, ha elmennék egy csütörtöki tárgyalásra a héten, meg a jövő héten még egyre, mert nélkülem nem tudják, mi lesz....Állítólag rengetegen jelentkeznek a meghirdetett állásomra, de egy megfelelő sem volt közöttük. Hát, kár volt így viselkedni velem (azért nem tudom még elengedni magam, furdal a lelkiismeret, hogy tényleg mi lesz a tárgyaláson, ha nem leszek ott, ki fog válaszolni a területemet érintő szakmai kérdésekre...). Meg egyébként is, valamikor meg kell húznom egy határt, hogy eddig és nem tovább, és mivel most kezdem már a kilencedik hónapot, szeretnék még néhány hét nyugalmas készülődést.