Pompás. Tegnap estére, mikor Farkas hatnapos ágynakdőlőskényszerpihenő után felülkerekedett a víruson, és ma visszatért a munka mezejére, s mikor már azt hittem, hogy kemény vagyok, hogy ezidő alatt nem ragasztotta rám, pedig még gyümölcsöket sem ehetek, hát nem elkaptam?
Bevenni nem merek semmit, üres teát iszogatok, néha egy-egy édesítővel (méz ugye a cukrosságom miatt kilőve), és sajnálom magam rettenetesen, meg persze agyereket, hogy egész nap a köhögésemet és orrfújásomat hallgatja, s hánykolódik a rázkódásomtól. Amikor krehácsolok, az egyébként nemkiállós köldököm legnagyobb meglepetésemre kidomborodik, ami igen furcsa érzéssel jár.
Legszívesebben a jó meleg paplan alatt sopánkodnék, de ugye itt van a munkám, a két anyag, amit jövő hétre meg kell csinálnom, úgyhogy felváltva nyögök a monitor előtt és a kanapén bebugyolálva.
Hát így.