Ábrándoztam egy falról, melyen különféle formájú és stílusú, mégis összetartozó, egymás mellett megférő keretek sorakoznak látszólag rendezetlenül, családi képeket ölelve. Először a kereteket kezdtem gyűjteni, s mikor szembe jött egy nekemtetsző darab, lecsaptam rá, s bekerült a fiókba, majd mikor a kollekcióm kinőtte a helyet, átköltöztek a szekrénybe, s évek óta ott várakoznak, hogy kitaláljuk a végleges helyüket, s az üvegük mögé bekerüljön egy-egy kedves kép.
Nem volt kis feladat, mivel a választásnál sosem néztem a hátoldalukat, hogy akasztósak vagy pedig éjjeliszekrényrevalós, kitámasztós példányok, amelyekbe aprólékos munkával lehet csak pöcköket csavarozni, hogy ráakaszthassuk a képszögre. Joepapa áthozta az összes szerszámosládáját, majd egy napra eltűntek Farkassal, hogy további pöcköket, szögeket és egyéb fontos dolgokat vásároljanak össze, majd napokig lecsavaroztak, majd kalapáltak, fúrtak és vízszinteztek, míg végül jónéhány képkeret felkerült a lépcső melletti falra (úgy harminc pompás darab). Igaz, fotók még nincsenek bennük (nem is olyan egyszerű ezt fordítva csinálni, mikor meglévő kerethez kell képet vadászni), de már leválogatás alatt vannak azok is.
