A harminckettedik hét derekatáján jártunk szombaton, mikor pasi kezében elkattant a fényképrögzítőmasina, és megörökítette a hasamat játszósszerkóban. Szívesebben venném, ha a meghatottságtól párás szemmel készítené a képeket, de leginkább is vigyorog minden egyes fotó után....

Méretes egy forma vagyok (az oldalamon látható kidudorodások nem belőlem állnak ki, a nadrágom tekeredik csupán furcsán) no. Ugyan Farkas mamája szerint nemisnagy a hasam egyáltalán, de persze ez nem lep meg, hiszen mindig is másként láttuk a világot. Ellenben Pöti minden alkalommal kiakad, ha fókuszába kerül a pókhasam, és úgy általában is derültséget okozok a családban, ahogy evező mozdulatokkal dülöngélek járás közben, és nem győznek csodálkozni a terebélyesedő elejem láttán.

Öcskös szerint már ne is haragudjak, de egy a lépcsőn lecsúszott és hátára esett bogarat juttatom az eszébe, amelyik jobbra-balra teker a sok lábával, hogy fel tudjon tápászkodni. Pont így keresem a megfelelő mozdulatot, mikor a földről próbálom felküzdeni magam (kilencezervalahányszáz darabos kirakón ügyködünk).