Mivel Farkas szerint nem nyújt elég védelmet a kispárna, s nehogy zavarjam a Migyerekünket,  így egy hatalmas díszpárnával az ölemben fekszem a dolgozóban csakúgy, az általa hirtelen összetolt két fotelben, s próbálok nem nagyon fészkelődni, nehogy leboruljon a pocakomon tornyosuló párnaépítmény tetejéről a laptopom.

Elnyúlhatnék a nappali két kanapéjának egyikén, vagy felvonulhatnék az emeletre, hogy kényelmesen bevackolódjak a hatalmas ágyon (ha a betonszerkezet vagy mi meg nem akadályozná a fenti netes kapcsolatot, s hiába írtam a Mikulásnak, nem sietett a megoldással), mégis úgy döntöttem, itt a legjobb nekem, ahol drukkolhatok Farkas és Joepapa pókerszerencséjének, akik folyamatos számítógépes összeköttetésben vannak, s így beszélik meg, kinek milyen leosztása van, s tanácskoznak különféle taktikákról, majd együtt bosszankodnak, ha valamelyikük kiesett. Mókás őket hallgatni. Időnként megjelenik valamelyik eb feje a két fotel karfája között, s szánalmas arckifejezéssel jelzik felkéreckedési szándékukat, amit a hely szűke és a pocakvédelmi előírásaim miatt vissza kell hogy utasítsak.

Elkortyoltam egy forró, tetején illatos fahéjjal megszórt diétás cappuccinot, hozzá rágcsáltam az uzsonnába még beleférő szénhidráttartalommal rendelkező egy darab diabetikus kekszet, majd hozzáfogtam, hogy lejegyezzek pár sort így az új esztendő elején. Talán egy összefoglaló félét az elmúlt évről, vagy szilveszteri beszámolót, esetleg idei kívánságlistát, terveket?

Ma majden délben reggeliztünk (ill. én ugye már korán felkeltem az inzulin miatt, és rá egy negyed órára már ennem is kellett, tehát ekkor már a tízóraimat fogyasztottam reggeliző kedvesem oldalán-bonyolult, de legalább én értem), békés kettesben az étkezőasztalnál. Kint hajnal óta szállingózott a hó, bent finom meleg volt, még hálóingben sem fáztam, s a mezítlábas talpamnak is jólesett a padlófűtés. Az asztal közepén az adventi koszorú lassan elfogyó gyertyái pislákoltak sercegve. "Olyan jó itthon."-törte meg a csendet, majd belekortyolt a mézes teába. "Szeretem, ahogy vagyunk." -mondtam. Kedvelem a kis mosolycsalta szarkalábait a szeme körül.

Az év utolsó óráti ismét családi körben mulattuk, ahogy az elmúlt években is, s remélhetőleg ez már hagyomány lesz nálunk, hogy Öcskösék és Unokaöcskösék megérkeznek hozzánk koradélután a megszavazott eledelekkel (mindenkinek van saját specialitása, még nekem is), s visszafogottan ugyan, de teljes ellazulásban várjuk az éjfélt (volt már hajnalig tartó csocsózás, pókerezés, koncertfilmrecsápolás, stb.). Idén a lányok hamar kidőltek (bár én negyed négyig húztam, ami az állapotom miatt beállt tízórás elkonyulásomhoz képest egészen komoly teljesítémény), de ez sem gond, hiszen ilyenkor itt alszik a társaság, s pasik is nyugodtan tudtak iszogatva pókerezni.

Tudom, van aki nem szereti, ha "fogdossák a babaváró hasát", de én a másik halmazba tartozom, aki viszont nagyon is örül neki, ha ily módon is begyűjtheti a szeretetet, ami inkább persze a gyereknek szól, s biztos vagyok benne, hogy ezt érzi is odabent. Szerencsére ebben sem volt hiányunk, s éjfélkor mindenki koccintott a hasammal is.

Másnap újévi lencselevesre gyűltünk össze Anyikáéknál, akik boldogan vártak minket, s Joepapa dolgozó szobájából (inkább pókerbarlangnak hívnám) elérzékenyülten figyeltem a szüleimet, ahogy szeretettel ölelgetik az ebéd után felkerekedő, hazafelé induló Öcskösöket, s sokáig integetnek a sarkon beforduló autók után.

Ma fejedelmi kacsaebédre voltunk hivatalosak Hozzájuk (nekem szigorúan kelbimbó körettel, a krumpli és a dinszteltkáposzta helyett), s érkezésünkkor Anyika agyon szorongatott, s lelkendezett, hogy mennyire örül, hogy együtt tölthetjük az év első napjait. Levetette velem a pocakomon hullámzó terhesnadrágomat, leült az olvasólámpa alá, feltette a szemüvegét, s gondosan rávarta a derekára vásárolt fekete gumit, hogy ne csúszkáljon le rólam. Ültem mellette a kockás fotelban, elnéztem, ahogy elrágja a cérnát, majd böködi az anyagot, hallgattam a történeteit, s az jutott az eszembe, hogy milyenjónekem, hogy az anyukám gumit varr a terhesnadrágomra.

Átvittem neki két képkeretet, mert a Mütyürkéről készült új fotót szerette volna méltó helyre tenni. Beillesztette a képet, majd az óriási tálaló közepére állította a keretet. "Kisangyal!" -sóhajtotta párás szemmel, majd odacuppantott egy nagyot a hasamra. Azt mondja, el sem tudom képzelni, micsoda különleges boldogság, ha egy anya lánya gyermeket vár, a saját vére, akit világrahozott hosszú évekkel ezelőtt, s most belőle születik a kisunokája, s ezt csak egy lányos anya értheti meg, s bizony, semmihez sem fogható.

Kicsit kényelmetlen már ez az összetoltfotelos megoldás, sajog a derekam is, de még maradok egy kicsit. Néha megállok, s figyelem Mütyürke fészkelődését, amely már olyan látványos is tud lenni, hogy ha nem lenne az ölemben a párnakupac, biztosan látnám is néha, ahogy hirtelen megemelkedik a hasam, ahogy máskor is szokott. Reggelente, mikor az inzulin és a korai reggeli után visszabújok Farkas mellé az ágyba, előveszem a pici zenelejátszós szerkezetemet, ami az éjjeliszekrényre van bekészítve, az ásványvíz, a keksz, a zsebkendő, a szőlőzsír és ki tudja még mi mellé, kikeresem a babazenéket, a fülhallgatókat ráillesztem a hasamra, s hagyom, hogy élvezze a muzsikát, én pedig néha könnyeket potyogtatva koncentrálok a mozgásaira. Örülök, hogy most már Farkas is érzi és látja is a Migyerekünket, s méretes tenyerét gyakran pihenteti a bebarnult köldököm körül, vagy fülét odatapasztva hallgatózik, s zuhanyozás után általában Ő az, aki bekeni a dinnyényi domborulatomat repedezésgátló krémmel. Elhatározta, hogy naponta felolvas neki egy-egy mesét, hogy szokja a hangját a gyerek.

Szülők leszünk. Tizenhat évnyi boldog kapcsolatunk, vadházasságunk gyümölcsöt terem. Megértünk a szerepre, s eljött az idő, hogy mindeketten ugyanúgy akarjuk, kimondjuk és új utat járjunk be együtt. El sem hiszem, s még fel sem fogom egészen, mi is vár ránk. Ebéd után sétálni indultunk Anyikáékkal, s Farkas egész végig rajtam derült, s állítja, hogy nem is nézek ki úgy, mint egy komoly anyuka, sokkal inkább egy rajzfilmfigurához hasonlítok a kétoldalt lelógós bojtos sapjámba.

Olyan szép év volt a tavalyi, s ugyan voltak kisebb nehzéségek (mint pl. a betörés, vagy a kivitelezővel megtörtént kényszeregyezség, ami alapján elvitte az összes megtakarított, babaalapra szánt pénzünket, stb.), mégis mindent sikerült megoldanunk, s nem is kívánnék mást magunknak idénre sem, mint ezt a harmóniát, amiben eddig is lengedeztünk, s amelynek elvesztésétől annyira tartok......

Kívánok Nektek álombeteljesítő, élménypillanatokban gazdag idei évet!