Ködös, hideg reggelre ébredtem, de ahogy kinéztem az ablakon, pompás látvány tárult elém: hófehér dombok, erdő, fenyőfák, s rögtön kirándulhatnékom támadt (ahelyett, hogy bementünk volna a szokásos heti konzultációra Dr Cukorhoz, inkább odatelefonáltam - legalább százszor, de még akkor sem tudtam elérni, végül üzenetet hagytam).

Főztem egy hatalmas adag narancsos teát, szigorúan édesítőszerrel (közben tönkretettem az egyik kedvenc teáskannánkat, mert szétpattant a forró víztől), amit termoszban vittünk magunkkal, majd az ebekkel megpakolt kocsival elugrottunk és felnyaláboltuk az eszkimónak öltözött Anyikát.

A levegő friss volt, tiszta és ropogós, a táj gyönyörű, a tea forró, a séta pedig igazán jólesett.

Azt hittem, a pufidzsekiben nem látszik a pocakom......:-)