Ezek a négydés felvételek valahogy nem úgy sikerülnek nálunk, ahogy azt én elképzeltem, hogy majd szemtől szemben láthatjuk a Migyerekünket, mint egy igazolványképen, amint ránk mosolyog. A héten is úgy összecsomagolta magát, ahogy még sosem láthattuk, a térdeit a szájához emelte, s még a kezecskéit is behúzta az arca elé, s teljesen összegömbölyödött, mint egy sünkölyök. Persze az alvázát bőszen mutogatta, igazolva ezzel a rózsaszín vásárlásaim helyességét.

Sajnos Farkas nem tudott elszabadulni egy tárgyalásról, én pedig nem akartam elnapolni az istenhegyis időpontunkat, mert szeretek odajárni, és kedvelem a vizsgáló orvosunkat, aki olyan megnyugtató, vidám és alapos, s nem utolsó sorban mindig tudja, hogy ki vagyok, rákérdez a régebben mesélt aggódásaimra, tehát meglepő módon teljesen képben van rólunk. Több jelentkező közül Anyikáékat választottam, akik elkísértek, sőt, az immáron két titulussal is rendelkező anyukám (+nagymama) nagy boldogságára beülhetett velem az ultrahang vizsgálatra.

A doki mindent megpróbált, hogy szép képpel gazdagítsa a családi albumunkat, de Mütyürke úgy gondolta, hogy még nincs itt az ideje a teljes kitárulkozásnak, vagy csak sztrájkolt, mivel a szigorú diétám miatt nem tudtam megoldani, hogy a vizsgálat előtt egyek valami finomat, amitől felélénkülhetett volna. Így aztán lett egy aligkivehető csücsörítős szellemképünk, egy valamennyire látszódó arcél, és egy tökéletesen látszódó alvázfotó (igaz, a húsz perces felvételen el lehet kapni néha a kis arcát, amit ma Farkas kollégi "élvezhetnek", mert reggel elvitte a cédét, mondván, szeretnék bent látni a Migyerekünket, bár nem hiszem, hogy másnak ez akkora élmény lenne....:-).

Meglepő, hogyan tudják ennyire összegubancolni magukat, milyen hajlékonyak, aztán eszembejutott, hogy én sem vagyok az a kötött típus, és megmutattam az orvosnak a hátrahajló kezeimet, amit többször is meg kellett ismételnem, majd az asszisztensnek is bemutatnom a tudományomat:-)

De legalább megmérték mindenét, külön kitértek a gerincére, amit az orvosunk alaposan többször is szemügyrevett, s megnyugtatónak találta amit látott. Az Ő gépe pontosan egy nappal látta csak idősebbnek a babát, mint amekkora valójában, vagyis 24+3-at mutatott.

A magzat fekvése kettőspont után I. haránt fekvés megjegyzés került, vagyis ha jól értettem, akkor a kapálózó lába az alfelem irányában mutat, de ezenneizguljak állítólag, mert még csak a 25. héten járunk, ilyenkor még forgolódnak.

BPD (fejátmérő): 62,7 mm

HC (fejkörfogat): 225,5 mm

AC (haskörfogat): 202,8 mm

FL (combcsonthossz): 44,9 mm

TAD: 61,3 mm

Súly: 740 g

Jó szívműködés, jó életjelenségek. Telt gyomor és hólyagok, mko. norm. veseállomány. Lepény a mellső falon tapad, átlagos mennyiségű magzatvíz. Norm. flowmetria.

Megnéztük és meghallgattuk még a méhlepényt is, ahogy lüktet, vagy ilyesmi, mert ugye aggódtam a régebben a papiromra biggyesztett felritkulások miatt, de Doki szerint azértsemkellaggódni.

Mütyür szívhangjánál összenéztünk Anyikával, aki átszellemülten ránk mosolygott, s teljesen úgy festett, mint aki felhőn ül, s elrepítették a látottak. Már a recepción fizettem, mikor átkaroltam, s megkérdeztem, hogy ugyemilyenkedvesezazorvos, de válaszolni nem tudott, csak könnyes szemmel bólogatott, s a letörölhetetlen finom kis mosoly még mindig ott ült az arcán. "Annyira megható."-mondta.