Anyikával a váró falára akasztgatott különféle élénk színekben pompázó pillangókat tanulmányoztuk, s azon tanakodtunk, hogy kisebbeket, vagy jóval nagyobbakat kéne Mütyürke babaszobájának gerendáiról lelógatni.

Farkas egy tárgyalásról robogott az új nőgyógyász rendelője felé (megjegyzem, minden orvosi vizsgálatra elkísér), így Joepapáék szállítottak a helyszínre, s hogy mégteljesebb legyen a családi találkozó, a közelben lakó Papit is riasztották, hogy jöjjön ki egy puszira az orvoslelőhely elé. A rendelő egy régenvolt gyönyörű-, most romos épület első emeletén található, nem túl elegáns, egyszerű, de tiszta. Ahogy a gömbölyded, nagyszájú és mosolygós asszisztens megjegyezte, a doktorúr elszülte a rendelési idő elejét, így egy jó háromnegyed óra csúszásban voltunk.

Várakozás közben lejárt a tízórai utáni egy óra, így elővettem a szerkezetemet, s megmértem a vércukromat, majd rémesen izgulni kezdtem, ahogy általában, ha nőgyógyászhoz megyek.

Dr Talánő fiatal, alig hat évvel idősebb nálunk, kedélyes és bőbeszédű, ami nálam azonnali rovátkákat jelentett neki a megfelel oszlopba (a fiatal kivételével). A papája is nőgyógyász, Mici barátnőm is nála hozta világra a kisfiát, ajánlotta is az elején, de már nem vállal szülést. egyébként mókás, mert anno Mici javasolta, hogy nézzem meg a fiát, mert állítólag jó, de kikerestük a közösségioldalon, és túl helyesnek és fiatalnak minősítettem, és csak most derült ki, mikor Szomszédmelcsi ajánlotta (mivel hozzá jár tíz éve, és nála szülte a három gyerekét), hogy ugyanarról beszélnek....

Nézzük a további pozitív rovátkákat:

-Felállt, mikor beléptem, és rögtön kezetfogott, hellyel kínált.

-Bemutatkozott, elmondta, hogy magánorvosként dolgozik, nyolcezret kér a terhesgondozásért, havonta szokott találkozni a kismamáival, és a szülés árát is megmondta, ami százötvenezer. Hogy ennek miért örülök? Mert ez legalább tiszta beszéd, tudom mire számítsak, nem úgy, mint Pontjónál.

-Császármetszést csak a legvégső esetben alkalmaz, és a szakterülete az érzéstelenítés és a homeopatáskodás, s az előbbire minden kismamát rábeszél (ezt nem értettem pontosan, de valami gerincbeadós dologról beszélt).

-Rögtön elmondta, hogy március nyolc és tizennégy között elutazik, és mivel én jelenleg huszadikára vagyok kiírva, érdeklődött, hogy így is megfelel -e nekem. Mondtam, hogy igen, és majd azon leszek, hogy jó erősen összezárjam a combjaimat abban az egy hétben. Mielőtt elrepül, azért bemutat engem egy megbízható kollégájának.

-Őszintén elmondtam, hogy az én hibám, hogy csapódok a nőgyógyászok között, mert ha már évekkel ezelőtt tisztességesen jártam volna szűrésre, már régen megtalálhattam volna a számomra megfelelő orvosgazdámat, és nem terhesen kellett volna keresgélnem. És feltártam az okát, hogy miért szeretnék váltani a 24. héten, de úgy, hogy távollétében se bántsam meg Dr Pontjót, akinek neve hallatán az asszisztensnő feljajdult. Később elmesélte (az asszisztnes), hogy dolgozott Dr Pontjó mellett régebben, mikor még/már nem a mostani kórházában tevékenykedett egy darabig, és rémes nevet aggattak rá a háta mögött, amit nem írnék le, de hasonló az őrmesterhez, és szerinte hiába is próbálkoztam volna a szelidítésével, teljesen reménytelen, bár tényleg nagyon jó szakember szerinte is.

-Az ultrahangos vizsgálat sokáig tartott, amely idő alatt végig beszélt, mindent megmutatott a mellette ülő pasimnak a monitoron, én pedig figyeltem a kivetítőn. Ha kérdésünk volt, megállt, és szépen, türelmesen válaszolt.

Aztán vannak olyan rovátkák is, amelyek nem egyértelműen a nemszimpi cím alá kerülnek, inkább a nemértemmiért oszlopba:

-Mutattam neki a dossziémat, hogy elhoztam az összes leletemet, és meséltem a cukorról, meg magas vérnyomásról, de egyik fecnimet sem akarta megnézni, csupán a kiskönyvemet lapozta át, amiben persze vannak feljegyzések ezekről is. Megkérdezte a terheléses adatomat, majd a diétát, és javasolta, folytassam tovább, és ha megemelkedik, vagy rosszabbul vagyok, akkor hívjam fel. A vérnyomásom szerinte nem magas, csak akkor aggódjak, ha tartósan 140/90 fölé megy, mert a 135/85-ös adataim nem vészesek, főleg úgy, hogy sokszor jóval ezen érték alá esnek. Elmesélte, hogy három gyerekük van, és a feleségének is magas volt a vérnyomása, de aztán a 20. hét után abbahagyták a méricskélést, mert az is csak stresszelte. Nézzem a fehérjét a piskótámban és kész.

-Furcsa nekem, hogy egy asztalánál ülnek az asszisztenssel, én meg kettejük között, és mindketten figyelnek, miközben beszélek. Eddig csak olyan helyeken jártam, ahol a váróban volt az asszisztens, és külön szobában a doki.

-Mive látta, hogy két hete jártam Pontjónál, nem akart megnézni sem alulról (nem mintha időközben megszerettem volna az alvázvizsgálatot, de azárt én az ő helyében megnéztem volna, mi a helyzet odalent...), sem pedig ultrahanggal, de utóbbihoz ragaszkodtam, és behívtam Farkast is bemutatkozni.

Ha nincs különösebb panaszom, akkor január elején szeretne látni, mert feltétlenül meg akarja nézni a baba fejlődését ultrahangon, nehogy a cukor miatt túlzott növekedésnek induljon (a héten azért bejelentkeztem az istenhegyis dokihoz is).

Most szerencsére mindent rendben talált Mütyürkével, aki majdnem 60 deka, és Ő pár nappal kisebbnek mérte, mint amennyi ténylegesen, és megállapította, hogy jól néz ki:-) Kaptunk is pár képet, de egyiken sem látszik igazán jól a Migyerekünk...

Még hátravan egy beszélgetésem Dr Pontjóval, mert szeretnék tisztességesen elköszönni tőle, és ha kiváncsi rá, pár mondatban elmondani a váltásom okát.