A betörés május elején volt. Egészen pontosan emlékszem a dátumra is, mivel az aljas, sötét alakoknak sikerült Farkas születésnapjának hajnalán ránkrontaniuk.....A maguk után hagyott félelem, az az érzés, hogy megfogdosták a tárgyainkat, behatoltak a biztonságosnak hitt fészkünkbe még sokáig bennünk maradt, nem is szívesen idézem fel, de mivel még mindig nem sikerült a biztosító miatt lezárnunk az ügyet, a sok bosszúság miatt, amit okoznak nekünk, nap mint nap szembe kell néznünk a történtekkel.

Az elmosódott ujjlenyomat végett, amit a szomorú esemény hajnalán a szemfüles nyomrögzítő megtalált és leszedett a megfúrt erkélyajtónk üvegéről, a rendnek hivatalos őrei úgy döntöttek, hogy a szokásos harminc nap helyett meghosszabbítják a nyomozást, és több hónapra volt szükségük ahhoz, hogy megállíptsák, az maszatos nyom használhatatlan a tettes beazonosítására......Augusztus közepén kaptuk kézhez az értesítést az ügyünk lezárásáról, amit lelkesen lobogtatva azonnyomban leadtunk a biztosítónk helyi kirendeltségéhez, ahol ígérték, kb. két hét múlva, vagyis augusztus végén utalják a pénzt. Ez még mindig nem történt meg.

Tegnap Farkas kutyasétátatás közben összefutott a szomszéd sráccal, akihez három héttel a mi esetünk után szintén betörtek, miközben aludtak, és teljesen kirámolták a házát (neki mellesleg már fizetett ugyanaz a társaság, akinél mi is vagyunk), s érdeklődött, hogy mi van a mi ügyünkkel, fizettek -e rendesen, vagy kukacoskodtak. Majd kiesett a kocsiülésről, mikor pasi elmesélte neki, miképpen állunk, vagy inkább állnak hozzánk.

Szeptember vége felé feltárcsáztuk a kárfelmérőnket, akit sokadszori kitartó, szívós próbálkozást követően sikerült vonalvégrekapnunk, s aki azt találta mondani azon a pénteki napon, hogy következő hétfőn már utalják is a pénzt. Hogy mennyit, azt nem tudtuk meg, mivel állítása szerint azt nem adhatják ki, csak akkor látjuk, mikor megjelenik az összeg a számlánkon, és akkor tudunk reklamálni, bár éreztette velünk, hogy úgyis felesleges (lehet hogy így megy máskor is, bár nem tűnik logikusnak).

Ismét vártunk egy hetet, majd megpróbáltuk elérni az említett urat, de a titkárnő tájékoztatott minket, hogy két hét múlva lesz, mert szabadságra ment, és senki sem tud felvilágosítást adni az utalásunkról........

Számtalan telefonálgatás után az újabb két hét elteltével valahogy csak sikerült elkapnunk a fazont, s rákérdeztünk, mégis hol akadhatott el a nemtudjukmégmennyi pénzünk, amit állítólag elutaltak már három hete. Utánanéz.

Legszívesebben készítenék egy kimutatást a felesleges hívások költségeiről, dokumentációt a számtalan elektronikus levélről, amit küldtünk neki, s amely mind hatástalannak bizonyult, mert egyetlen egyszer sem vette a fáradságot, hogy visszahívjon minket, vagy odabiggyesszen a tolakodó ostobáknak egy válaszsort. Az az ember sem mozdította meg a kisujját sem, akinél a biztosítást kötöttük, mondván, ez nem az ő területe, s úgy látszik, csak a jutalék kiszámlázásáig terjed a kapcsolattartásunk.

Újabb hasztalan, telefonálgatásokkal eltöltött napokat követően elértük az embert, s ekkor lazán, dehogykérelnézést közölte, hogy elvesztek az általunk leadott eredeti számlák (amit megkövetel a biztosító, csak az eredeti példányokat fogadja el) és kész. Semmi iránymutatás, hogy akkor most mégis mi van, mit csináljunk, mi várható. Ennyi.

Anno, mikor leadtuk a számlákat, már napokkal azelőtt aggódni kezdtem, hogy mi van akkor, ha véletlenül (aljas gáncsoskodás részemről) elkallódik egy számlánk a sok közül, és majd jól letagadják, hogy egyáltalán leadtuk, és egyszerűen azt a tételt nem fizetik ki? Javasoltam is pasinak, hogy az átadáskor minden egyes bizonylatot, garancialevelet másoltassunk le, és írassuk alá az illetékessel egytől egyig, hogy átvette. Farkas még macerált is a túlzott aggodalmaskodásom miatt, de mégis így jártunk el.

Ezúttal fénymásolatot készítettünk az eredeti aláírással ellátott számlák fénymásolatáról, amit szépen elrendezve leadtunk a visszanemhívós titkárnőjének kb. egy hete. Azóta semmi. Mert a legalább húsz telefonhívás, többszöri emailes megkeresést nem számolom, hiszen reagálás nélkül maradtak.

Gyuszkó már a mese közepén elkezdett hahotázni, és a térdét csapkodva előrejelezte, hogy a következő terelés majd az lesz, hogy a legfelsőbbaláírófőnök utazik most el két hétre, mert Ő csak tudja, ugyanis vele is eljátszották ugyanezek az "eutazott két hétre a kárfelvevő"-t, meg az "levesztett az összesszámlája uram"-ot is, aztán meg "sajnos az aláíró szabadságon van"-t.

Bár elég röhejes, amit azok ott művelnek, és időnként magunkon is tudunk kacagni az ügy kapcsán, de azért mégsem olyan vicces. Persze, nem tartozik rájuk, hogy mennyire hiányoznak az eltulajdonított értékeink, meg hogy most azért is sürgősen szükségünk lenne arra a pénzre mert meg kell egyeznünk a kivitelezővel, akivel az építkezés közepén elváltunk, majd beperelt minket, és most másodfokon tart az ügyünk, és ráment már nyolcszázezer forintunk a semmire, és most mégis meg kell egyeznünk vele, mert elemészt minket a pereskedés és az ezzel járó költésgek, és csupán egy hetünk maradt, hogy befizessünk másfél milló forintot, amit csak akkor tudunk, ha fizet végre a biztosító. Csak azt akarjuk, hogy végezzék a dolgukat, és egy kis minimális figyelmet várunk el, hogy tíz hívásunkra legalább egy visszahívás jusson. Persze érdekes módon minden hónapban pontosan le tudják emelni a számlámról a tizenegyezer forintos havi díjukat, egy napot sem késnek.

Sajnos abban is biztos vagyok, hogy a több mint egymilliós kárunk ellenértékét úgysem látjuk viszont, és megy majd a vállvonogatás, meg az apróbetűremutogatás, hogy arra azért nem fizetnek, azt meg hiába gondoltuk, hogy biztosítva van, mert mégsincs.

És hogy miért jó nekik az, hogy a szomszédunk, ahogy megkapta a pénzt a biztosítótól, a bánásmód és hozzáállás miatt tervezi, hogy átmegy egy másikhoz, és soha vissza sem néz ezekhez? Nem tudom. Nem szívességet akarok, csak hogy végezzék a munkájukat, és a befektetett pénzünkért ha jön a baj, üzleti alapon segítséget nyújtsanak.