A nyomozó elsők között kívánt boldogat Neki, mikor felvette az adatokat, s először azt hitte, a sértett nem értette a kérdést, mikor Farkas bediktálta a születési időhöz az aznapi dátumot. Pedig nem tévedés, a születésnapja hajnalán raboltak ki minket.
Távolról hallottam a sípoló hangot, s mikor megráztam a mellettem hortyogó pasi vállát, még akkor sem voltam biztos benne, hogy nem álmodom: "Nem a riasztónk szól?"
Felcsapta a paplant, lerohant a lépcsőn, utána a kutyák ügettek, majd hirtelen kitisztulva én loholtam. A lépcső tetején jártam, mikor kiabált, hogy nyitva van az erkélyajtó a nappaliban, s felkapcsolta a villanyokat. Pár másodperc telhetett el csupán, de mégis rettentő hosszúnak tűnt, míg leértem a földszintre, s addig bíztattam magam, biztos csak nem fordítottuk el rendesen a kilincset, s csak a szél játszik velünk.......
Rögtön láttam, hogy mindent elvittek, ami az előszobában volt, s hirtelen fel tudták kapni. Ő higgadt maradt, a rendőrséget hívta, körberohanta a házat belül, félve, hogy a hirtelen rajtaütés miatt esetleg bentragadtak az aljas betörők, én pedig pánikolva mászkáltam össze-vissza, s hol jajistenemeket nyöszörögtem, hol pedig bőszen szidtam a tetteseket. Próbáltam felidézni, mi minden volt a táskákban, s minden egyes felismerésnél hangosan feljajdultam.
Öt perc telhetett el, mikor megérkeztek a riasztósok, akikhez be vagyunk kötve, igazán gyorsan kiértek. Még sötét volt, elemlámpával körbeszaglászták a kertet, levideózták a tönkretett erkélyajtót, majd elemezték a helyzetet. Az elkövető/k egy pénzérme nagyságú lyukat fúrtak a nappali kétszárnyú erkélyajtajába, a kilincs alá, majd egy szerkezettel benyúltak, elfordították a zárat vagy a kilincset, és behatoltak. Ekkor megszólalt ugyan a riasztó, de tudják ezek, s mit sem izgatja őket, csak beontannak, és fél perc alatt, míg vélhetően úgyesem eszmélnek fel a tulajok, visznek, amit érnek. Végigtrappoltak a nappallin, be az előszobába, és felnyalábolták a zsákmányt, majd szélsebesen távoztak.
Befutottak a rendőrök, egy csinos fiatal lány és egy jókiállású fiú, akik megcsóválták a fejüket, majd beszóltak a központba a helyszínelőnek, akire vártunk egy jó órát. Közben valemelyest lehiggadtunk, megnéztük, pontosan mi tűnhetett el, ami nem is olyan egyszerű ilyen zaklatott állapotban, s felírtuk egy papirra. A helyszínelő leginkábbis mézgagézaféle Máris szomszédra emlékeztetett, az arcát mély barázdák tették keserűvé, s a tekintete arról árulkodott, hogy borzalmas dolgokat láthatott már munkája során, s a mi ügyünk csupán egy szúnyogcsípés (így utólag tényleg az, és örülünk, hogy ennyivel megúsztuk). "A betörés ellen nincs védekezés, ha jönni akarnak, úgyis megoldják." - dörmögte egykedvűen, s kattogtatott az öreg masinájával ( egyáltalán nem úgy nézett ki, mint az amerikai sorozatbeli kollégái).
Pöttyös hálóingben flangáltam fel-alá, felöltözni is elfelejtettem. A sárgafekete bank ügyeletes kollégáját szerintem álmából kelthettem fel, mert alig forgott a nyelve, mikor felhívtam, hogy letiltsam a kártyámat, amely feltevésemet az is megerősítette, hogy koradélután felhívtak a bankból, hogy a kolléga elfelejtette felvenni a jegyzőkönyvet.....(egyébként felháborítónak tartom, hogy tízezer forint a letiltás). Aztán következett a zöldbankos vállalkozói kártya, meg egyéb, kisebb kártyák lemondása.
A helyszínelővel egyikünknek be kellett menni a központba megtenni a feljelentést, így Farkas elment, én pedig a kutyákkal őriztem a kilyuggatott ajtós házat, s csak annak örültem, hogy ugyan az én kulcsom eltűnt (vele a bendegúzos kulcstartóm, desajnálom), meg a garázstávirányítóm is, de legalább Farkasé megmaradt, így azt a zárba hagyva talán nem tudnak egykönnyen bejönni.
Még mindig nagyon korán volt, amikor csöngettek a kapun, s óvatosan kikémleltem a konyhaablakon. Anyika és Joepapa volt, akiket még a betörés után riasztottunk, s átjöttek támogatni, meg hogy mégse maradjak egyedül. Papa elindult, hogy körbejárja a környéket, abban bízva, hogy talán kidobták valahol a papiírjaimat, a számaltömböt, szerződéseket, pecsétet, stb.
Kutakodtam a számlák között, próbáltam összeszedni az ellopott tárgyak blokkjait, de sajnos nem vagyok egy precíz cetligyűjtő, s pl. azóta sem lelem a táskák bizonylatait, a napszemüvegemét sem, bár még nem adtam fel, és ma is folytatom a bogarászást. A legjobban a pénztárcám eltűnése rázott meg, egyrész azért, mert Farkastól kapott különleges darab, másrészt a benne tárolt iratok, okmányok pótlása rettenetes macerás. Aztán a számlatömb és a pecsét, a szerződések és a számlák, melyek szintén elvesztek. A többi nagyértékű tárgy elvesztése is szomorú, de szerencsére volt biztosításunk és remélem, nem fognak kukacoskodni és késlekedni, s ezeket pótolhatjuk. Félelemmel töltött el a kiszolgáltatottság érzése, hogy mindent tudnak rólunk, ott van az összes papirunk, banki bizonylatok, szerződések, látják, mikor jönnek a fizetések, milyen összegek érkeznek, a táskámmal együtt eltűnt a jegyzetfüzetem, többhétre előre beírt programjaink, fényképek rólunk, orvosi leletek és felírt receptek, jogosítványom, személyi, tbkártya, számlaszámok, üzleti partnerek adatai......nyitott könyv lettünk.
"Nincs semmi baj Kisvörös! Te jól vagy, kutyák jól vannak (bár csalódtam bennük, hogy égnek emelt lábakkal horpasztottak az ágy végében, s észre sem vették, hogy betörtek hozzánk), én is megvagyok, úgyhogy nagy baj nincs, rá se ránts!" - bíztatott pasi, mikor visszajött a rendőrségről, s mielőtt elindult Joepapával zárakat és új távirányítót venni. Igaza van.
Éppen az új zárat bütykölték, mikor megállt egy kocsi a házunk előtt, benne fiatal pár kisbabával, engem kerestek. Mikor a lány átnyújtta a pénztárcámat, örömömben bőgve ugrottam a nyakába, s összepuszilgattam, amitől Ő is sírni kezdett, a férje pedig együttérzően szorongatta meg a kezemet. Pár utcára laknak tőlük, s éppen füvet nyírtak, mikor az autójuk alatt megtalálták a tárcámat, amiben benne volt minden iratom, bankkártyám, mindenem (kivéve a pénzt és a papirpénztartóban található fontos számlákat, amiktől olyan vaskos volt az egész, hogy sosem tudtam bezárni, s többhavi fontoscetlit tároltam ott...)!!!!!!!!!!!!!!! Persze viszünk nekik ajándékot a hétvégén. Délután így ismét be kellett menni a nyomozóhoz, mivel csak személyesen lehet megtenni bejelentést a pénztárcám megkerüléséről.....
Öcskös és Lius (akinek szintén tegnap volt a születésnapja, s a szemét betolakodók így az övébe is belepiszkítottak) beugrottak koradélután, elhozták nekem Farkas ajándékát, amit megvettem már, és a munkahelyemen dugdostam előle. Aztán felhívott minket Joepapa (időközben hazamentek ebédet főzni), hogy van egy ötlete, mivel lehetne ideiglenesen megcsinálni az erkély ajtót, hétfőig, míg megérkezik robertdeniró, az asztalosmesterünk, s ismét megérkezett a szerszámosládájával, s áthozta az ebédet. Nem kellenek ilyen történések, hogy tudjam, a családunkra mindig számíthatunk. Mind itt tolongtak, hogy segítsenek nekünk.....
Van riasztónk. Amikor építkeztünk, ugyanúgy megterveztettük, mint a házat, s jöttek minden fázisnál, véstek, fúrtak, beépítettek. Úgy gondoltuk, a biztonságon nem érdemes, és nem is szabad spórolni, inkább lassabban leszünk készen, nem lesz megcsinálva a felső fürdőszoba, stb. Egy komoly cég kivitelezte, régi kedves ismerős, akik gyerekkoromban a társasház alját bérelték irodának, s mára már neves ügyfeleknek dolgoznak. Van külön mozgásérzékelő meg burokriasztás, vagyis ha bemozdul egy nyílászáró, már leadja a vészjelzést. Így ha otton is vagyunk, megtehetjük, hogy beélesítjük külön a garázst, a pincét mozgásérzékelőre, és az összes nyílászárót burokriasztásra, ha pedig fent alszunk, akkor ugyanez kiegészül a földszint mozgással is. Ha pl. nagy buli van nálunk, kértünk olyan fiunkciót, hogy a nappaliban és az étkezőben, a kétszárnyú erkélyajtókra kikapcsolhassuk a burok funkciót, s ha ott sündörgünk a teraszon vagy az alsó szinten, beriaszthassuk a többi nyílászárót. Be vagyunk kötve a kirohanósbiztonságiakhoz, akik rendszerint pár perc alatt ideérnek. És van pánikgombunk is.
Tanulság viszont, hogy minden nyílászáróra azonnali éles hangot köttetünk, mert eddig volt rajta egy 30 másodperces késleltetés, mint amikor bemegyünk a lakásba, és megszólal a sípoló hang, amíg ki nem kódoljuk, de még nem az az éles visítosforgólámpás. Így ha mégegyszer (remélem soha) előfordulna ilyesmi, akkor úgy fog szólni rögtön, hogy kiesünk az ágyból.
Kutyák. Fogalmunk sincs, miért nem ébredtek fel, mikor minden kis zajra felfigyelnek, még a macskákat is kiszúrják a sötétben....Előbb riadtam fel én, mint ők. De legalább nem lett bajuk.
Szorongatós, nyugtalanító érzés, hogy bejöttek az otthonunkba, ahol biztonságba érezzük magunkat, megbolygatták a mi kis békés szigetünket.....
A nappaliban aludtunk, a kihúzhatós kanapén. Az erkélyajtókhoz székeket toltunk, na nem mintha ettől nem jönnének be, de talán jobban felfigyelünk rá. Bár nem sokat aludtam. Ha el is szenderedtem egy kicsit, rögtön rossz álmok gyötörtek: hogy néznek minket az ablaküvegen át, bántják a kutyákat, nem érem el a pánikriasztót, ilyesmiket. Ha pedig ébren voltam, féltem. Nem a mi lett volna ha izgatott, hanem a mi lesz ha. Ha egyedül leszek itthon, mert Ő sokáig dolgozik, vagy pókerezni megy, vagy a kutyák egyedül vannak, míg mi színházban, koncerten vagy baráti társasággal, s bejönnek, bántják vagy elviszik őket.
Minden régebbi apróság új jelentéssel bírt: az egyik kőfalba épített félkör ablakba muskátlikat tettem, s egy hete talán, hogy észrevettem, letaposhatták, talán egy macska. Most már az is felmerült bennem, esetleg onnan néztek minket. Az emeleti teraszon mozgásérzékelős lámpa van, ami a múlt hétvégén, talán szombaton, ötször is felgyulladt késő este, pedig sosem szokott.....Néha felébresztettem szegény Farkast, hogy félek, de olyan álmos volt, hogy egy "aludjálboszikám meg egy fejsimi után már horkolt tovább.
Többször felkeltem, felkapcsoltam a ház külső világítását, s vártam egy kicsit, jelezvén "résenvagyunköregem", majd visszabújtam az ágyba. Minden neszre felkaptam a fejem a párnáról, füleltem, honnan jöhet a motoszkálás. Időbe telik, míg túltesszük magunkat ezen.
Csalódott voltam a suttba ment születésnapi meglepetés miatt, szerettem volna különleges vacsorával meglepni Farkast az ajándéka mellé, amit így nem tudtam kellőképpen megszervezni, de ígérem, beváltom még.
A betörés után pár órával, mikor vélhetően mindennel megvoltunk, amit hirtelen tenni lehetett (zárcsere, új távirányító, kártyalemondások, könyvelő értesítése a számlatömb és a pecsét miatt, orvos feltárcsázása új recept okán, zárcsere a munkahelyemen és az összes kollégámnak kulcsot másoltatni, mitűntellista készítés, számlaguberálás, baráti telefonok fogadása, rendőrségi papirok intézése, stb.), megterítettem az asztalt, hogy közösen reggelizzünk a hajnalban ágybólkiugrasztott szüleimmel. Falatozás közben Anyika felnevetett, s ujjával rábököt az előző nap általam bekevert juhtúróra "Stílszerűen mi a reggeli: kőrözött!!"
