Talán csak megakadt valami a torkán, majd elmúlik, gondoltam eleinte, mikor hajnali ötkor hangos krákogásra ébredtem. De később sem csillapodott, s egészen olyan hangot adott ki, mint réges régen a nagymamámék öreg, fejkendős házmestere, aki bagóval a szájában ébredt, s valószínűleg azzal is aludt el, így aztán olyannyira az ábrázatához nőtt, hogy fel sem ismertem volna nélküle, s mikor hálós atlétában átszelte a sötét udvart, jellegzetes repedtfazék köhögésétől zengett a gang.

Bosszúsan bújtam ki a paplan alól, a papucsom után kutatva a sötétben, ahol az éjjeliszekrényen tornyosuló használt papirzsebkendő fehérsége segítette az eligazodást, amelyből még mindig hegyeket fújok el, ezzel is megszakítva az egyébként is zűrös éjszakáimat (hol azért kelek fel, mert szomjan halok, máskor meg a szőlőzsír után tapogatózom, hogy gyógyírt találjak kirepedezett ajkaimra, vagy az újonnan beszerzett patásorrcseppel igyekszem apró lyukat robbantani a szaglószervemben, hogy némi levegőhöz jussak, esetleg egyszerűen csak a köhögés ráz fel az álmomból, vagy csupán a szokásos hógyagszorítás pattantja ki a szememet). Átragasztottam a nyavalyámat a kutyára.

Alfit kitereltem a fürdőszobába, ahol szintén tartunk egy vizestálat nekik, hogy éjjelente ne kelljen lejárniuk az alsó szintre iszogatni (mert milyen aljas dolog lenne az tőlünk, amikor nekem is karnyújsányira van a fejemtől az ásványvíz), majd feketemedvémet felszólítottam, hogy kortyoljon bele, hátha lemossa a torkát ingerlő valamit, amitől folyamatosan brekegett. De sehogy sem sikerült meggyőznöm, hogy az majd jó lesz neki, s értetlen szemekkel meredt rám, hiszen nem is volt szomjas.

Ekkor eszembejutott a táskámban lapuló, aznap beszerzett, még kibontatlan csokis zabkeksz, amiért visszaosontam a hálószobába, feltúrtam a káosz uralta bőrönd méretű táskámat, majd ismét kivonultam a fürdőbe, hogy a zörgőscsomgolással legalább Farkast ne ébresszem fel, s én balga azt reméltem, hogy a másik két eb sem fülel fel a neszre, akik az ágy végében horpasztottak. Az első mozzanatnál, mikor óvatosan megkezdtem a piros zárócsík lebontását, már ott sokrakozott mind a három a hideg padlóburkolaton. Úgy látszott, ez a kekszes ötlet bejött, úgyhogy egégedetten hajtogattam vissza magam a paplan alá.

Már éppen sikerült volna mélyebbre ereszkednem az álomgödörben, mikor újra felcsendült a kutya rémes krhhhhhhjjjja hangja. Egy darabig hallgattam, s azon morfondíroztam, hogy mit adhatok neki, ami meleg is, de mégsem tea. Leves!!!! Mikor négylábú csapattal leballagtunk az emeletről, még mindig sötét volt. A csíkos bögrében megmelegítettem az előző este kotyvasztott eddmeglevesemet, amit igazságosan három felé osztottam, s Ők élvezettel lefetyelték a szokatlan, hajnali reggelit. Egy darabig vártunk a bűvöskövön összebújva, s örömmel konstatáltam, hogy megoldódott a probléma, krákogás elűzve. Ránéztem az órára, s úgy döntöttem, bevetem még egy fél órára magam az ágyba.

Krrrrrrghhhhhhkrrrrr. Hogy az a........Most már komolyan aggódtam, s felkeltettem pasit is, vizsgálja meg a kutyát, aki szerintem elkapta tőlem a köhögést. Alfit kevésbé zavarta a szörcsögés, sőt, kifejezetten élvezte a feléje irányuló élénk érdeklődést, s méginkább a potya falatokat, s farvizén evezve a másik kettő is jóllakott már.

Szerencsére Alfici az, akit rendszeresen rajtakapunk, ahogy égnek álló hátsóval, két mellső lábára ereszkedve majszolja a madaraink által kidobált üres magokat, mint akinek nem jut más és ezekből kéne összeszedni a napi energiabevitelt, de megeszi a gyümölcspréselés utáni maradékot, szóval bármit beszippant. Így végül mézet csurgattam a tálkájába hátha alapon, amit rögvest el is tűntetett, s száját nyalogatva várta a repetát. Ez végre hatásos volt, nem úgy mint nekem.

Hiába kanalazom a mézet (pedig úgy utálom magában enni), iszogatom a forró citromos teát (sőt, még lefőztem a neten ajánlott karamellizáltcukros hagymateát, brrrrrrrrrrr), adagolom magamba előírásszerűen a patásbogyókat, csak nem javulok, vagy inkább úgy mondanám, mire elmúlik az egyik panaszom, jön helyette egy másik. Az nem is zavarna, hogy az öklendezős köhögéstől nem bírok aludni, és helyette a kislámpa fényénél rémisztgetős regényt olvasgatok, ha nem aggodalmaskodnék Mütyürke miatt, aki ahelyett, hogy kellemes zenére lubickolna a kuckójában, az anyja folyamatosan zötykölődteti és zajártalomnak teszi ki a párpercenkétni trombitálással és köhögésrohamokkal. Ezen aztán időnként bömbölhetnékem támad.......Meg még nem is érzem egyértelműen a mozgolódását sem. Tuti megsértődött.