A különleges torta, a szép könyv, a citromillatú rózsa, a teatartó dobozka mind nekem szólt, ám akadt olyan meglepetés is, amely már főként Füleskét célozta meg, mint például a szoptatós szék (mert ilyen is van ám, hogy legyen miben kettesben elringatóznunk).

A nagyonunommár fejfájásom belengte az ünnepi hangulatot (a négy nap alatt három engedélyezett fehérbogyót toltam le a torkomon), s akkor is a pokróc alatt senyvedtem, mikor Pötiék beállítottak az újhullámos, színes tortámmal (narancsos-csokis, rajta ehető, himbálódzó cukordíszekkel, vastag marcipán mázzal, egyenesen az édes bűnbarlangból).

S ha már így összegyűltünk a tiszteletemre, megragadtam az alkalmat, hiszen születésnapom is van, babavárós is vagyok, így nem volt nehéz rávenni őket egy kis bútortologatásra, kiságy- és hintaszék összeszerelésre.

Volt olyan darab, ami nem fért ki az ajtón, így elemeire kellett szétszedni, majd a másik szobában újra összecsavarozni, a fűszőnyegeket feltekerni, hogy a deszkapadlón kellő képpen csússzon a rongyszőnyegen utazó kétajtós szekrény. Az olvasókuckóban hegyekben állnak az ágyneműk, melyeket kirángattunk innen-onnan, hogy megkönnyítsük a bútorok mozgatását, s tulajdonképpen az emeleti szobák mindegyikében hatalmas rendetlenséget csináltunk, de a babaszobában legalább csak azok a darabok maradtak, melyeket eleve odaterveztünk.

Bekerült a fehér kiságy, mellette a sarokban áll a lábtartós hintaszék, amit mindenki kipróbált (én is, de a hányingeres komisznak kifejezetten rosszat tesz ez hintázósdi), helyére húztuk a ruhákkal teli  kopott szekrényt is. Így talán könnyebb lesz továbbgondolni, hogy mit szeretnénk még beszerezni, s a kanapén heverészve találhatom ki a színeket, formákat, díszítéseket.