Nyolcvanhárom alulgombolóst számoltunk össze Anyikával, akivel kimostuk a felújított, öreg fehérszekrényt (még idejében elkaptam, ahogy a kosznak vélt antikolós festést igyekezett eltávolítani), majd megszárítgattuk, végül behajtogattuk az ágyon sorakozó rengeteg apró ruhácskát, pirinyó pólókat, tenyérnyi sapkákat, falatka nadrágokat.
Megnyugtató, hogy lesz mit feladnom rá, nem lesz pucér a Migyerekünk, s legalább így kiderült, hogy mely ruhadarabok azok, amelyekre még feltétlenül szükségem szüksége van.
Kell még jónéhány aligzokni, pár miniharisnya, amit a ruhácskákhoz adok rá, egy szépséges hófehér szerelés, amiben kihozzuk a kórházból, és 4-5 db atlétatrikó szerű, vékonyka, ujjatlan alulgombolós, pólók és ingek alá való.
Ezennek megtiltom magamnak, hogy tovább száguldozzon velem az a bizonyos elszaladt ló, és a fenti ténylegszükséges tételeken túl csakis kivételes esetben vehetek ruhákat Füleskének, ha valami nagyon különleges és otthagyhatatlan szerelést találok neki, amihez pedig tényleg szilárd lábakon álló magyarázatot is fel tudok vonultatni (pl. az odaragadt a kezemhez egyáltalán nem ér).
