A szépséges, fehér, nyuszihozta tenyérbenelférős zeneszerkezetemet elnyelte a föld, továbbra sem találom sehol, a gyereknek meg már mégiscsak szüksége lenne a muzsikára, milyenanya vagyok én, hogy megelégszem az autós zenehallgatással, s nem fordítok kellő figyelmet a tizenvalahánycentis Migyerekünk zenei kiművelésére, aki pedig már pislog, nyel és nem utolsósorban hallgatózik odabentről.

Hiába a vágy, hogy érezzem a pillangószárnyrezdüléshez, bélmozgásokhoz hasonlított babafészkelődést, ha nagyon koncentrálok is, csupán az utóbbi hetekben jelentkező heves szívdobbanásaimat hallom kongani a belsőmben. A varázslatos érzésen túl az apró rugdosásoktól számos tünetem enyhülését is várom, hiszen az okosok szerint onnantól elfelejthetem a hányingert és egyéb, a pocakossággal együtt járó panaszaimat.

Melyek is ezek:

• Hányinger. Lekopogom, de mintha alábbhagyott volna, de legalábbis hetek óta nem fejlődött rókává, s reggelente is ritkábban kelek émelygésre. Igaz, az autózást, ami eddig sosem zavarta a gyomromat, továbbra sem bírom, pláne, ha huppanókkal tűzdelt úton haladunk, rögvest beindítja a folyamatot.
• Komisz fejfájás. Az van. Hetente egyszer legalább, és sajnos sokszor hiába veszem be a panadolt, alig enyhít valamit a szenvedésemen. Van úgy, hogy egy hét alatt többször is meglátogat, de mivel félek marokszámra torkomon lenyomni a fehérbogyókat, így a mélyhűtőben, a fagyasztott borsó és a sóskamártás között megtalált jégaku tarkómra és homlokomra szorításával próbálkozom.
• Pisilés. Érdekes, napközben nem is volt vészes a gyakorisága, annál inkább az éjszakai nyolcas átlagom, ami lassan lement a felére, úgyhogy tegnap pl. csak négyszer másztam ki az ágyból.
• Vízivászat. Itt is megfigyeltem, hogy míg nappal figyelnem kell a megfelelő mennyiség feltankolására, addig álmomban kiszáradok???!!! Az éjszaka leple alatt megiszom kb. 1-1,5 liter ásványvizet. Eddig csak a pisitúrák után húztam meg a palackot, de mostanában felébredek arra, hogy kiszáradt a torkom, mint a sivatag, s kábán tapogatózom az éjjeli szerkrényen elhelyezett vizesüveg után.
• Kívánósság. Nem vettem észre, hogy megvesznék bármilyen ételért, vagy különleges ízeket kívánnék, és a kezdeti hamburgerbuciszagolgatásról is letettem. Inkább a nemkívánósság a jellemzőbb rám, mint pl. eddig tele volt a hűtőnk gyümölcsjoghurtokkal, melyekből szívesen fogyasztottam naponta egyet-kettőt, most viszont csak Farkas kanalazgatja a mézes és műzlis változatot is, mert egyszerűen nem esne jól nekem, de helyette viszont élénken érdeklődöm a natur ivóskefír iránt.
• Hastáji fájdogálások. A lajosszerű görcsök az első pár hét után megszűntek, most viszont többfajta fájdalmat tapasztalok a pocakom körül.

1. Hirtelenbelenyilalós: minden előjel nélkül érkezik az erős, villámütés szerű nyilalás, a pocakom különböző részeibe. Némelyik olyan durva, hogy pár percre le kell ülnöm, s van olyan is, hogy sorozatban érkeznek, s a frászt hozzák rám.
2. Köldökszúrkálós: na ez meg olyan, mintha kívülről a köldökömbe szúrkálnának egy tűt.
3. Alulsajgós: egészen a pocakom alatt, ahonnan gömbölyödni kezd, ott érzékeny, fáj, és akár több órán keresztül is megmarad. Nem nagy fájdalom, de érzem rendesen.
4. Szétdurranós: Ez nem is fájás, inkább olyasmit észlelek, mintha mindjárt szétpukkadna a hasam, kemény és feszül.

• Fáradtság és nemalvás. Bizony, a kettő együtt jár. Délután három körül alig bírok magammal, lehúz a fejem és ásítozom, aztán később feléledek, de csupán kilencig bírom, s kifekszem. Viszont éjfél előtt felkelek, és kb. hajnali háromig megszakításokkal szunyókálok ugyan, de onnantól jönnek a hánykolódások, egy-két órás ébrenlétek, esetleg sírdogálások.
• Büfizés. Ez a tünet is némileg enyhült az utóbbi két hétben, így kevesebbet sziszegek étkezések után, ill. akkor is, mikor a hányiger megkörnyékez.
• Hangulatingadozások. Örömmel számolhatok be arról, hogy a vasalós kitörésemen kívül nem igazán vagyok semmivel sem érzékenyebb, mint a babavárás előtt. Ja, hogy sokat bőgök, meg agyalok a megváltoztathatatlanon? Hogy órákig képes vagyok megzakkani a kóbor kutyák látványán, vagy hajlott hátú magányos nénikéket figyelve? Eddig sem tettem másként.
• Cicifeszülés. Pár hete megszűnt. Most inkább vakaróznom kell, ami nem túl elegáns. Krémezem, és minden alkalommal, mikor tükör előtt állok, megdöbbenve látom, hogy milyen barna középtájon, s húmekkorák.
• Hasvakarózás. Ez újdonság, most kezdtem. Egyelőre testápolóval kenem a rohamosan terebélyesedő hordómat, de készülök beszerezni valami speciális kenceficét is.

Füllhallgatóm nem lévén, felvonultam a hálószobába háromfős eb-sleppemmel, betettem a babamuzsikát a CDlejátszóba, feltekertem a hangerőt, kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, ahol szőrösrajongóim elfoglalták pozícióikat a lábam környékén, s átadtam magamat a zenének. Nem mondom, gyönyörű komolyzenei darabokat válogattak össze, de egyáltalán nem állítom, hogy felvidító, életigenlő művek lennének, sőt. Mire Farkas feljött utánam, már kellő képpen felborzolódott a lelkem, s bár élveztem az ismerős dallamokat, mégsem javaslom relaxálóshallgatózásra.

Letérdelt az ágy mellé, fejét a szabadon hagyott pocakomra tette, fülét a köldökömre tapasztva, s hosszasan hallgatózott. A muzsika, a kék égen tolakodó napfényben fürdőző bárányfelhők, a tüskéshajú feje a hasamon, s az a tudat, hogy a kettőnkből lett Migyerekünk apró kis mozdulatait fürkésszük, úgy elöntött szeretettel, hogy már nem fért a lelkembe, s megállíthatatlanul potyogni kezdtek a könnyeim, olyan sűrűn, mint mikor egy lánc elszakad, s szépen sorban legördülnek a gyönyszemek a vékony szálról.